Ez, még augusztus legutolsó hétvégéjén történt, amikor Máté a 18. szülinapi buliját tartotta itthon, mi oda települtünk át arra a két napra. Az utolsó nyári hétvége ellenére eléggé hűvös volt az idő, eső, szél is volt, esni csak inkább este esett, napközben csak szemerkélt, vasárnapra pedig viszonylagos jó időnk lett, még a nap is sütött, bár nagy meleg nem volt. Ez viszont senkit nem zavart abban, hogy jól érezze magát, na jó engem egy picit igen, mert kicsit izgatott voltam, hogy mi lehet éppen itthon, de igyekeztem száműzni az aggódást, úgyhogy én is elég jól voltam, még olvasni is tudtam 😉.
A Családfő és Toma pedig remekül voltak, az első perctől alig várták, hogy bedobhassanak és húzták ki folyamatosan a szebbnél szebb és nagyobbnál nagyobb halakat! Akik mindig megállapítom, hogy velük járnak a legjobban, mert vissza is kerülnek pár percen belül a tóba, sőt, mostanában Toma van, hogy inkább a fotózkodást is elhessegeti, nehogy rossz legyen a halacskának. Talán Toma volt a legboldogabb, mert végre degeszre fogta és pecázta magát, persze a Családfő is fogott rendesen, de valahogy egyes kisebbek voltak igazán formában!
A szombat délutántól csak peca lehetett, én pedig jó szokásomhoz híven, olvastam 😉...
Idén valahogy nem volt éjszakai horgászat, Toma persze nagyon szerette volna, így rábeszélte a Családfőt, aki annyira lelkes azért nem volt 😉 - tekintettel az előző napok festési őrületére - de azért belement. Így éjszakába nyúlóan pecáztak a fiúk, azért velem együtt nagyrészt, de ha jól emlékszem éjfél tájékán befejezték, mert olyan rengeteg fogásuk nem volt, csak elvétve jöttek a halak, úgyhogy a Családfő azt javasolta, hogy inkább reggel kezdjék újra a dolgot, mert Rétimajorban valahogy reggel több kapás van, mint éjszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése