Szuperszónikus és nagy öröm, hogy az Olaszok lettek a foci Európa-bajnokok 😀! Mindannyian nekik szurkoltunk, nagyjából az elejétől, vagy inkább a kiesésünk után teljes gőzzel. Hát, ezen a meccsen tényleg volt minden, még én is elfáradtam benne, a 11-es rúgásokba meg végképp, ez már a sokadik után nekünk is sok volt, hát még szegény játékosoknak. Egyébként Máté egy jövőbe látó, még az EB előtt, olyan május környékén megjósolta, hogy ők nyerik az egészet, pedig akkor még mindenki, még én is inkább a franciákra szavaztam volna.
Hármasban néztük itthonról, Toma nagyon be volt sózva és várta a döntőt, de nem akart sehová sem elmenni, mert szerinte úgy nem az igazi, csak, ha kint vagyunk az éppen aktuális stadionban, most ugye Londonban ("morzsákkal is megelégszik" 😉...). Nem úgy persze Máté, aki most is kint volt a Városligetbe többed magával és onnan szurkoltak és gondolom örömmámorban úsztak! Nem tudom, mert várom haza Mátét..., aki most telefonált éppen, és tényleg jön haza, kettőre itthon is lesz, mármint a buszmegállóban, de oda kimegyek elé, mert amire onnan hazagyalogolna, az is legalább 20 perc lenne...
Nem mondom, kicsit strapás ez az önálló, felnőttes léte, most már a sokadik ilyen helyzet, hogy várom haza éjszakába nyúlóan. Biztos eljön majd az idő, amikor aludni is tudok, amikor éjjel vagy hajnalban jön haza, de még itt nem tartok... (nem úgy, mint a Családfő, meg úgy általában a férfiak szerintem, aki várakozás helyett simán, hortyogva alszik 😉) Viszont legalább a munkámra jól hat, ugyanis ilyenkor írok, eddig legalábbis, múltkor a fél cikkemet összedobtam, miközben virrasztottam. Nem úgy, mint most, egy sort sem írtam, csak itt teszek-veszek és ide pötyögök - nem szép dolog én mondom 😉 - bár arra nem számítottam, hogy ilyen korán hazaérnek egyesek...
Máté mostanában nagyon durván nyomja, több napig nem volt itthon, az egyik barátjával dajdajoztak, voltak többesben strandon két helyen is, moziban, holnap vásárolni megy megint másokkal, aztán kedden is lesz valami ügye, szerdán medencés buliba megy és talán csütörtökön hazajön...Fel kell készülni az ilyen leválásra, jobban, mint én tettem! Ma délután tudatosult ez bennem, amikor hazaérve és ugye készülve az estére mesélte, hogy mi lenne a heti menetrendje... Pár órára azért eléggé sz@rul éreztem magam, pedig azt hittem még hónapokkal ezelőtt, sőt pár napja is, hogy én fel vagyok erre készülve. De azt hiszem nem vagyok... Egész fura ezt megélni, pedig, amikor kicsik azt kívánjuk, hogy csak legalább pár óra nyugalmunk legyen és hitetlenkedünk, amikor ilyeneket hallunk, hogy nagy gyerekek után milyen üres az élet, hiszen nekünk van férjünk, munkánk, hobbink, barátaink, elfoglaltságunk, netán több gyerekünk is, tuti jól elleszünk..., de akkor is, megélve ez egészen más 😉 ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése