Július legelején, még Toma Vince barátjának második "ittalvós" napjaira esett, hogy jegyünk lett a Frdi-Dunaszerdahely meccsre! Mondanom sem kell Toma volt a legboldogabb, kiszámoltuk, szeptemberben voltunk utoljára meccsen, ami csúcsot döntött természetesen, ilyen kihagyás még nem fordult elő, amióta meccsre járunk... Nagyon jó érzés volt nekem is újra ott lenni, olyan volt, mintha semmi sem változott volna - pedig de, sajnos - nagyon kellett ez már, a megszokott helyen, a megszokott meccset nézve. A játék maga tényleg nagyon baráti mérkőzés volt, de még így is mindenki élvezte, 1-0-ra nyertünk is! Ez volt az, amikor Vince is velünk jött, mivel Máté akkor éjszakázós buliban volt és még aznap is érződött mindez rajta, meg még programja is akadt. Így aztán a nagy barátok együtt jöhettek meccsre, Vince nem egy nagy foci rajongó, szereti, de nem úgy, mint Toma. Viszont minden nagyon tetszett neki, úgyhogy jönne legközelebb is, közben degeszre ették magukat a terülj-terülj asztalkámnál a közös helyen a szünetben, szóval minden klaffolt 😉!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése