Mostanában többször gyalog jöttünk hazafelé, egyrészt, mert nagyon szép idők voltak, másrészt a kocsim néha szerelőnél van, kigyógyult a futómű hibából, de most meg vizsgára készül. Ja, és ami a legfontosabb, Toma egyedül fog hazajönni a suliból, mert nagyon szeretne. Bár valami kulcsot is kell hozzá kerítenünk, ami a Duna-part fehér kapuját nyitja. Ennek fényében már kétszer úgy jöttünk haza, mert azért nem lakunk a suli szomszédjában, hogy Toma jött előttem, én lemaradva mögötte, nem szóltam semmit, de nem is kellett, mert nagyon ügyesen ment át az úttesteken is. A fehér kapu nyitása volt picit nehézkes, de péntek délután visszamentünk és próbálgatta ügyesen, szóval már azzal sem lesz gond, azt hiszem Toma hamarosan egyedül debütál 😉! Őszintén szólva sajnálnám, ha többet nem mehetnék elé, mert én nagyon szeretek itt nálunk végigsétálni a parton 50 milliószor is, mert csodaszép, meg is beszéltem az illetékessel, hogy azért nem tilt el ettől engem 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése