Nem írtam - mint oly sok minden mást sem 😀 - hogy időközben megkaptam a második oltásomat is a Szputnyikból. Azt kell mondjam, nem volt olyan sima, mint az első, amit meg sem éreztem. Mondjuk lehet, hogy nem kellett volna egész napos nyitott napot tartani nálunk, ugyanis délelőtt Toma Vince barátja jött hozzánk, akinek a szülei megkértek, had jöjjön át Vince, mert nekik valami dolguk akadt. Szóval reggel nyolcra mentem a Szent Lászlóba az oltásra, aztán Vince érkezett hozzánk délelőtt, már nem is emlékszem mit főztem vagy sütöttem, de azt hiszem palacsintát karfiolkrémlevessel. Egész nap itt bandáztak a skacok, közben a Családfő horgászversenyre ment, Máté pedig az egyik barátjával találkozott, bringáztak. De mivel aznap volt az időmérő edzés a Forma-1-ből, Máté áthívta a barátját is, hogy megnézzék nálunk, szóval egész jól összejött mindenki. Tulajdonképpen ez szuper volt, csak éppen este 9 körül vittük haza Vincét és ott már éreztem, hogy fáradok, szerintem ott kellett volna picit visszább venni. Amire hazaértem már elég elgyötört voltam, aztán a lázam is felment, másnap pedig úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek és valahogy olyan félzombi voltam, mintha az agyam sem működött volna, simán ellettem volna fekve és bambán kinézve a fejemből esetleg durmolva egész nap 😉, de tényleg, ilyet korábban soha nem éreztem!
Másnapra jó volt már minden, de ez a második kicsit megszenvedtetett, többen mesélték, hogy hasonló vagy rosszabb tüneteik voltak, akár több napon át, szóval még így is úgy éreztem, hogy jól jöttem ki belőle. Meg egyébként is tök mindegy, inkább százszor egy rosszabb nap, mint elkapni ezt a nyavalyát. Mátét regisztráltuk, itt nálunk sikerült időpontot foglalni hétfő délelőttre, úgyhogy nem kell még csak beljebb sem mennünk. Remélem minden sima lesz nála, magamnál persze ilyen eszembe sem jutott, de hát így van ez, még pici korukban is mindig megfordult ez a fejembe, ha oltást kaptak, hogy csak minden legyen okés... Aznap itthon marad, reméljük elég is lesz az az egy nap. A Családfő Astra oltást kapott, aminek a második adagját azt hiszem május 30-án kapja meg, jó lesz túl lenni rajta, legalábbis egy időre 😉...
Közben meg a Családfő szenved a hátával, fáj neki és még kisebb becsípődése is volt nemrég. Már régóta baja van a nyaki csigolyájának, rendszeresen jár is gyógytornára, de most bedurvult picit a helyzet, és nem nagyon segít semmi. Ezért aztán nem vagyunk családilag túl aktívak sem, ma ment éppen egy specialistához, aki mint kiderült sokat nem mondott, csak annyit, hogy komoly, nagy baj nincs, újabb MR-t kért, most egy másik területre, pedig röntgen, ultrahang, és MR vizsgálata is volt az elmúlt hetekben. De pontosabb diagnózishoz kell egy másik is, mert itt csak azt látja, hogy nagyobb probléma szerencsére (mint daganat vagy műtétet igénylő) nincs, de hogy mi a gond pontosan, azt nem látja...
Hát, szóval ilyesmikből is kijut mostanság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése