Kalózos, bringás, bandás

Sokat bringáztunk, amíg a srácok itthon voltak, a legjobb, hogy Mátéval is többször kimentünk hármasban, Tomával meg rengetegszer. Általában mindig a csepeli, dunai részen tekertünk, ugyanis nagyon szép, közel van a mostanában nagyon népszerű kis domb, meg a cukrászdánk, ahol fagyizhatunk, a tavasztól ősz végéig nyitva tartó Kis-Duna büfé, ami a parton van és latte, fagyi, üdítő, melegszendvics és mindenféle jóság kapható ott 😉. Egyik alkalommal el is határoztam, hogy útba ejtjük ez utóbbit, csak egy bibi volt, hogy pénzt nem vittem akkor magammal, de majd legközelebb 😉... 

Mehetnénk még sokfelé biciklizni, de valamiért nálunk minden fiú ezt a szakaszt szereti a legjobban, meg szerintem így sokadjára Tománál biztosan az is közrejátszott, hogy általában összefutottunk valamelyik osztálytársával is, sőt, inkább többel a dunai biciklis részen a domb közelében és hát ez különösen vonzóvá teszi a helyszínt.

Ezen a bringás napon kora délután tekertünk, nagyon jó volt, mert alig volt valaki amikor kimentünk. Előtte pár nappal estefelé bringáztunk ugyanazon az úton, és a Kalózos közelébe érve egyesek legnagyobb meglepetésemre, be akartak menni a játszótérre... Erre kb. 2 éve nem volt példa, ugyanis tavaly kifejezetten kerültük a játszótereket, dedósoknak való alapon 😀. Viszont akkor este olyan sokan voltak, mint a heringek, mivel este is volt, tömve is volt, lebeszéltem róla Tomát, hogy majd valamikor hétköznap egy jobb időpontban bemegyünk. Ez a pillanat akkor biciklizés közben jött el, ugyanis kora délután alig volt valaki, így aztán bementünk, egyesek másztak, csúsztak, aztán bújócskáztunk is úgy, hogy meg kellett találni az érintettet a "csúszdás városban", függőágyban pihentünk és libikókáztunk is 😉. Szóval én is kijátszótereztem magam...

 

Nagyon elment az idő, sokáig maradtunk, pedig akkor még nem tudtuk, hogy legalább annyi van még hátra, mint előre. Ugyanis hazafelé tekerve a domb közelében összefutottunk két osztálytárssal, két kistesóval és két anyukával, ja és tök véletlenül Toma Dani barátja is éppen ott töltötte az időt a két nagyobb tesójával, szóval semmi nem mentett meg senkit egy kiadós bandázástól, ami rengeteg rohangászásból, bringázásból, fogózásból és kisebb fára mászásokból állt 😉. Erről fotóm sincs, de kora este értünk haza, farkaséhesen, úgyhogy az egy jó kis nap volt, bár, ha nem is ennyire sűrű, de több hasonló is akadt szerencsére az itthon töltött idő alatt 😀...