Rájöttem, hogy ilyenekből állnak a napjaim 😉, mert ha visszagondolok a tegnapra, akkor elsőre ezek a kis mozaikok ugranak be, amikor azon elmélkedem, hogy mitől is szaladt el úgy, az a nap? Aztán, mint egy mozaikkép, összeáll az egész... Ilyenekből:
- reggel, baráti beszélgetés közben rádöbbeni, amikor ártatlanul megkérdezi valaki, hogy mennyi az idő, és a telefonomra pillantva a pontosidő helyett tudatosul bennem, mert villog a képernyőmön, hogy lekéstem az aznapi pedikűröst, akiről teljesen elfelejtkeztem...
- hazaérve rendet rakni, mosogatógépet kipakolni, mosást elindítani, porszívózni
- közben az előszobában ácsorgó félig kész cicaházat pácolni
- sültcsirkét sütni párolt zöldségekkel ebédre (a zöldségeket persze magamnak 😀)
- közben befejezni a cicaház pácolását és száradni hagyni
- Tomáért menni a suliba Mátéval együtt, aki félúton izgatottan szól, hogy rakjam ki valahol, mert ő nem az öccséért jönne, hanem futni 😀 (egyébként tovább vittem volna...)
- hazaérve kisétálni a Duna-partra, ahol bevárjuk Mátét
- közösen ebédelni
- kiköltöztetni a cicaházat a fiúkkal a kertbe, kibélelni szalmával és várni az érintettet, aki azóta csak a fejét dugta be a saját házába 😀
- matek leckét ellenőrizni, matekot, környezetet kikérdezni, környezet szorgalmit csinálni
- vacsoráztatni
- alvásra terelni, aki hagyja magát
És ennyi volt a csütörtök 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése