Szombaton már délelőtt ki akartunk menni. Sőt, gondoltuk elmegyünk valamerre a közelben, ötleteink is voltak, de elsodortak a napi teendők. Lehet, hogy előző nap kezdődött, amikor Toma Dani barátját tényleg estére, az utolsó kijárható időpontra vittük haza. Aztán reggel később keltünk, főzni is kellett, ráadásul a palacsinta nem sül ki magától (sajnos), szóval amire az ebéddel és mindennel végeztünk már kettő is elmúlt. Akkor már el kellett engedni, hogy messzebb megyünk valahová. Ráadásul az addigi szép napsütést, lassan kezdte felváltani a köd, ami aztán hirtelen leesett. Ezzel eldőlt, hogy arra a maradék másfél órára, amíg nem lesz sötét, a közelben maradunk. Egyébként megsúgom, hogy szeretjük a ködöt itt kint, minden olyan sejtelmes és más lesz... Együtt indultunk Mátéval, aki most hosszú, messzi futásra ment, tudtuk, hogy kb. 1 órán át nem látjuk. Kikísértük tőlünk messzebb a fehér kapun túlra, ahol ő belefutott a ködbe, mi pedig a kivilágított sétányon bóklásztunk picit, ami pont elég volt és nagyon jó is volt 😊...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése