Ez a hétvége megint extra gyorsan elszaladt és ilyenkor mindig megállapítom, hogy kéne még egy plusz nap, hárommal talán kiegyeznénk, de gondolom ezzel sokan így vagyunk 😉. Hozzánk péntek délután már Toma Dani barátja jött, kettőre mentem értük a sulihoz és onnan jöttünk haza. Már nagyon várták az érintettek ezt a napot, ugyanis a szünetben Dani nem volt itthon, nem tudott átjönni. Ugyanígy jártunk Vincével is, így lehetőség sem volt akkor semmire.
Egyesek végigjátszották a délutánt, xbox-os foci csapatot építettek, meg persze meccseztek, kint is voltak, ide a környékre is kimehetnek már egy ideje. Mondjuk úgy történhet ez meg - pláne ilyen téli, hideg napokon - hogy kb. 15 percenként be kell jelentkezniük. Na ők ezt jól megoldották, nem hittem el, de tényleg jöttek és mindig azzal a szöveggel nyitottak be, hogy S. Dániel és B. Toma jelenti életben vannak 😀 és nagy vihorászások közben mentek a dolgukra... Lángost sütöttem, mert valahogy semmi ötletem nem volt, de azt tudom, hogy mindenki imádja, így is volt, jól lakott belőle a banda. Közben Máté is kiment az egyik haverjával, kicsit messzebb a Duna-partra kutyát sétáltatni, szóval ez egy barátos nap volt.
Aztán másnap, később keltünk, palacsintát sütöttünk, brokkolikrémlevest főztünk, tettünk-vettünk és máris délután volt. Pedig azt terveztük, mint már írtam, hogy elmegyünk valamerre, de ez nem jött össze, viszont a ködös, Kis-Dunás délután tényleg jól esett. Meg még Chilit gardíroztuk, amikor hazaértünk, próbáltuk beszoktatni a házába, nulla sikerrel, csak reménykedni tudunk benne, hogy egyszer rájön mire van ez az egész 😅...
A vasárnap tényleg elszaladt. "Reggel" 10-re már itt volt az online Tesco rendelés, mert valahogy annyira ellassúztam az egészet, hogy kicsúsztam a saját időpontomból és csak erre maradt idősáv. Most is minden simán ment, minden szép volt, szóval maradunk az online-nál, mert azért ez így sokkal jobb, biztonságosabb, és nem utolsó sorban kényelmesebb. Kipakoltam, közben paprikás csirkét főztem és nem mellesleg rávettem Tomát, hogy nézzük át a köri összefoglalást, mert kedden TZ-t írnak belőle. Csütörtökön nem írtak szövegértésből, az ma várható, úgyhogy ez a hét sűrű lesz, minden napra jut valami.
Máté meg kitalálta, hogy felfújja a bringákat - tök szuper, hogy simán megcsinál ilyeneket és eszébe jut, például a füvet is ő nyírja egész nyáron, nagyon bírom ezt benne! Aztán, ha már felfújta, akkor ki is akart menni, ezt meghallva az öccse ezen teljesen belelkesedett, hogy vigye őt is! Éppen mondjuk tanulásban voltunk, de hát ez nem zavarta túlzottan az érintettet 😉. Beadtam a derekam, így a borús, hideg, -1 fokban kimentek biciklizni kettesben - mikor máskor? - és persze nagy boldogság volt! Nekem meg nagy öröm tulajdonképpen, mert nekem nagyon nem volt kedvem tegnap biciklizni menni, olyan jó volt, hogy Máté levette ezt a vállamról, kint is voltak, jól is érezték magukat, tekertek is sokat, kitalálni sem lehetett volna jobbat! Máté visszahozta jó fél órán belül Tomát, ő pedig tovább ment az angliai barátaink itthoni nagymamájához. Megkérték ugyanis, hogy állítson be neki Máté egy karórát, amit karácsonyra kapott és nem boldogult vele, mondta Máté is, hogy nem volt könnyű neki sem, szóval ő egyedül erre esélytelen lett volna... Azért ott maradt, elbeszélgette az időt és már jó sötétben ért haza, ráadásul összességében majdnem másfél órát bringázott, kb. 50 percet Tomával és amíg odaért, fél órát hazafelé, úgyhogy csak néztünk nagyokat...
Toma eközben nagyon boltdog volt, hogy végre kettesben lehetett Mátéval és csak ők mentek bringázni. Áradozott, amikor hazajött, hogy milyen jó Mátéval - ez azért szívmelengető mindig - és mennyire jó volt vele biciklizni! Mondta, hogy ne sértődjek meg, de Mátéval jobb lenni, mint velem... Mondtam, hogy dehogy sértődöm meg (csak nem kap se ebédet, se vacsorát 😉)! Mostanában valahogy tényleg nem írtam róla, de annyira jó tesók ők ketten, 8 év ide vagy oda, nagyon szeretik egymást! Egy kicsit Toma felnő Mátéhoz, kicsit pedig Máté is lemegy Toma szintjére általában, és ez így működik ilyen jól!
Azért a kicsit megkésett ebéd után befejeztük a környezetet, aztán gyorsan még leszedtük a karácsonyfát is! Mondjuk mindig a leszedés a legkevesebb, de kicibálni a kapu elé, aztán főleg összetakarítani utána, na az a strapásabb!!! De meglettünk, sőt még melegebb sapkát, kesztyűt is kerestem Tomának, meg elővettük a meleg, bundás bakancsát, ami még nem volt a lábán, mert eddig nem is nagyon kellett, olyan jó idő volt, De legfőképp azért nem volt a lábán, mert suliba egy meleg edzőcipőben jár, nem volt hajlandó mást felvenni, ugyanis nem lehet normálisan bakancsban focizni! Most majd egyeztetni kell Erika néniékkel, hogy valahogy a sportcipőjét el tudják-e tárolni bent, mert kénytelen leszek bevinni cserére. Tavaly ez nem volt gond, a kisépületben nagy helyük volt, de most a folyosón a kabátokkal, váltócipőkkel épp, hogy elférnek, de valamit csak kitalálunk, ha más nem akkor egy szatyorban fellógatja a kabátja mellé...
Hát szóval a hétvégénk ilyen eseménydúsan, de főleg itthon telt, most meg már el is indult az új hét... Mondtam már, hogy rohan az idő?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése