Életjel...

 Először is mindenkitől elnézést kérek, aki aggódott miattunk és, hogy minden rendben van-e nálunk... Minden nem volt azért rendben, de mindez főleg a Családfő munkájával volt kapcsolatos, ami még mindig tart, álláskeresés formájában... De, nem ezért nem írtam valószínűleg, mert ilyen volt már az életünkben úgy 8-9 éve és akkor is vígan írtam a blogot... Nagyon nem szép és jó, de valahogy azt éreztem egyik percről a másikra, hogy nem tudok írni, nem tudok mit írni és valahogy nem is akartam feljönni ide a blogra, mert frusztrált, hogy nem válaszolok, nem írok, nem olvasok semmit és senkit... Ilyen még nem is volt velem, hogy szinte lefagytam írás terén... Szóval innentől remélem jövök és jelentkezem 😉!

Toma bajnoki meccsnap

 Vasárnap volt Toma első bajnokija, nagyon jó volt, szuper ügyes volt, az új edző azóta is dicséri, úgyhogy a legjobban sikerült minden! Már másnap ment volna a következőre, de ez csak egy hét múlva jön el...

"idilli szabadság"

 Elmentem autóval Toma elé még tegnap, gyönyörű napsütés volt, hazafelé lehúztam az ablakot, a szél borzolta a hajunkat, olyan volt, mintha valami májusi nap lenne vagy akár maga a nyár, már éppen éreztem, hogy annyira szabadnak érzem magam, amikor a semmiből Toma megszólalt:

- Holnap matek dogát írunk...

Egy kicsit agyoncsapódott a varázs 😅...

Toma tűpontos jellemzése

 Toma reggel, éppen az esőkabátot húzva suliba indulás előtt: - Hihetetlen, hogy mindjárt október van, esik az eső, hideg van és mi meg még mindig a nyárban élünk...

Szászpai horgászkalandok

 Na, hát ez is már jó rég, még szeptember legelső hétvégéjén, a 2 napos sulikezdés után volt. Ebben a horgászatban a lejutás volt a legkalandosabb, ugyanis az M5-ös pályán egyszer csak felforrt a Családfő hűtővize, félre kellett állnunk. Persze véletlenül sem állt meg senki, nem is vártuk, ezt csak azért írom, mert később azért ez elgondolkoztatott... A szakink töltött rá valamit, amikor úgy látta, hogy tölthető, akkor úgy látszott, hogy kilyukadt az összekötő cső. Úgy voltunk vele, hogy vagy elindulunk vele vagy az én ötletem az volt, hogy hívjunk autómentőt, én biztos azt csináltam volna, na de nem pecásék, ha egyszer már elindultak nagy halakat fogni 😉. Toma volt egyébként velünk, mert Máté már nem emlékszem, hogy buli után és talán az első egyetemes napja után volt, így ő nem jött. Szóval elindultunk és lementünk az első alkalommal a pályáról, valameddig eljutottunk egy kis mellékúton, de hamar lehetett látni, hogy meg kell állnunk. Na, itt jött az igazi meglepetés: szinte egyből megállt egy kedves autós, az idős anyukája volt a kocsiban, visszavitte a Családfőt, mert útközben láttunk egy helyet, ahol vizet lehetett venni. Mi addig piknikhangulatban éreztük magunkat Tomával, tényleg igazán különlegesen szép volt ott a csendes út mellett lerobbanni:

Amikor visszaértek a Családfőék, még egy PT Cruiser autós (ilyen a Családfő kocsija) is megállt, mert ez a társaság ilyen összetartó fajta egyébként, ilyen találkozóra szoktunk menni májusban, FB csoportjuk van és minden. Megállt, de mivel megbeszélték, hogy már jó kezekben vagyunk továbbment, arra járt egy rendőrkocsi is, aki szintén meg akart állni, de látta, hogy már van segítség, így ő is továbbment.. Ezt csak azért írom, mert hihetetlen, hogy egy autópályán mindenki letojja, hogy mi van, egy kisebb úton, pedig ennyi segítség jön. Az autós aki megállt, extra kedves volt, még megnézték együtt a motorteret, kiderült, ,mert már nem gőzölgött így lehetett látni, hogy nem lyukadt ki, csak szétcsúszott az összekötő cső, amit a Családfő meghúzott és olyan jól sikerült, hogy azóta sem eresztette el 😉.. Na, de ezt akkor még nem tudtuk, így kicsit félve, de továbbmentünk, és bátraké a szerencse, le is értünk a horgásztóra! 

Szerintem nem bánta meg senki, hogy nem mentünk haza. A tó nagyon szép, a fiúk rengeteg, de tényleg rengeteg halat fogtak! Toma volt a legsikeresebb, nagy, 10 kiló fölötti halat is fogott és már nem is tudtuk számolni a végén, hogy mennyi mást is, főleg keszegek voltak többségben, de akadt köztük ponty is. A Családfő is jól befogott mindenből és fogott tokot is, ami elég ritka, szóval nagy sikerélmény volt ez mindenkinek! Én jót olvastam, este lett egyébként, amire elindultunk, még gondoltuk is, hogy nem elég, hogy nem jó a kocsi, még ránk is sötétedik közben... De szerencsére tök simán hazaértünk, bár nem mentünk vissza az autópályára, inkább a mellékutat választottuk az előző tapasztalatok alapján 😉...

A szomszéd horgász segített tartani Tomának, amíg fotóztam, a Családfőnek épp kapása volt...

Szép helyek Szászpán...

A hőn áhított tok...

A hétköznapok, amikre azért nem mondhatjuk, hogy szürkék...

 A múlt hét már nagyjából úgy telt, ahogy fognak általában a hetek, hónapok így iskolaidőben. Mindenki tette a dolgát, a Családfő a legegyszerűbb, megy dolgozni minden nap - ennyit az itthoni munkáról, mert az úgy tűnik elfelejtődött 😉. Máté reggel 6-kor (!) a kondiban kezd, hazajön és nekiáll csinálni az online munkát, aztán vagy futni megy vagy focizni este, pénteken, de inkább szombaton az egyetemen van. Toma suliban hétköznap, kettő körül hazaér, ebéd, leckeírás, tanulás, majd edzés 5-től, kivéve mint ma, a hétfő, mert most állítólag ez lesz a szünnap, de volt ez már kedd is, szóval nem tudom, hogy így is marad-e, de a lényeg, hogy 4 nap edzés. Én pedig, jól megfogalmazta a Családfő valamelyik nap, amikor kivoltam, hogy direkt úgy kértem a beosztásomat, hogy múlt héten vasárnap dolgozzam, mert Tomának szombaton bajnokija volt. Erre nem átrakták vasárnapra? Mármint a bajnokit, nagyon nem örültem, de visszatérve a Családfő szerint ezt az összevissza beosztást nemigen lehet követni, normáliséknál ez kiszámíthatóbban zajlik 😉... Ezen egyébként elmerengtem, hogy tényleg ami nekem már alap, az máshol megrökönyödést okoz és olyan reakciók övezik, hogy: mindig tudod mikor kell menned?, olyan korááán?, hétvégééén?, éjjel?, kiigazodsz ebben az összevisszaságban?... Pedig van ám benne rendszer, bár rajtam kívül itthon sem sokan találják 😉...

Máténak gyakorlata volt szombaton, rádiós és tévés, persze az egyetemen. Még én is kíváncsi voltam és azért picit izgultam miatta, hogy jó élménnyel záruljon mindez. Nagyon tetszett neki minden, a tévénél volt kamera mögött - mint mindenki - azán volt riportalany és riporter, a diáktársakkal váltották egymást a különböző szerepekben. Megdicsérték, valamit hibázott, de korrigálta magát. Aztán jött a rádiózás, az is nagyon bejött neki, sőt, talán jobban, mint a tévé, mert ott nehezebb volt szerinte, hogy több mindenre kellett figyelni, de hát ez gondolom csak a kezdet. Ott is jól szerepelt, ráadásul házinak azt kapták, hogy írjanak egy hírt valahonnan 😉 - amikor meghallottam jót nevettem (pont egy hírt...), talán ezt valahogy megugorja 😉. Felkészítettem előre, hogy ne rohanjon ki, ha visszahallja a saját hangját, mert ez mindenkinek sokkszerű, valahogy mást hallunk belsőleg, mint ami a valóság, szóval meg kell szokni, aztán meg alakul ez, el lehet jutni oda is, hogy mi alakítsuk valamennyire...  Tényleg letaglózta, amikor visszahallotta saját magát, de hát ilyen ez a popszakma.... Mindenesetre örült, hogy nem szóltak rá - ellentétben folyamatosan velem - hogy artikuláljon, de mondtam neki, hogy ami késik, az nem múlik, beszédtanárral még nem találkozott 😉... 

Csütörtökön napközben dolgoztam, akkor a fiúk egymásra maradtak itthon, Toma szépen hazabattyogott, Máté ebédet melegített neki, megcsinálta(ák) a leckét, délután a Családfő elvitte az illetékest az edzésre, szóval nélkülem sem állt meg az élet, de azért azt mondták, hogy nem baj, hogy ilyen általában csak hetente egyszer van 😉... Ezen a héten az esték sűrűek voltak, itthon vannak Beniék Angliából, szóval volt itt minden, egyszer Beni aludt nálunk akkor napközben is egy kicsit buli volt, aztán csütörtökön este mentek szórakozni, akkor úgy volt, hogy előtte grilleznek, de esett az eső, így az elmaradt. Én viszont a munka előtte megcsináltam a salátákat, vettem előtte húst is, szóval nem lehetett annyiban hagyni, muszáj volt bepótolni. Aznap este nálunk gyülekezett Beni, Szami és Máté, jól kibeszéltük magunkat, mielőtt elindultak szórakozni, bár annyira ez nem volt ütős utólag, ahogy mondták így csütörtök este... Másnap Beniék valami nagycsaládi programra mentek, így Máté áthívta Martin barátját grillezni - aki itt is aludt - utána megnéztük és örültünk, meg izgultunk a németek elleni meccsen. Azért hétvégére már kicsit fárasztó lett az átjáróház, persze senkinek sem a személye, hanem inkább az állandó figyelem miatt. Mondtam is Máténak, hogy ezt hétvégére próbálja azért időzíteni - bár Beniék esetében ez nyilván öröm, hogy bármikor is itt vannak - ezzel szemben Toma pont az ellenkezőjét mondogatta, ő kifejezetten örült, hogy szinte minden nap bulinap volt 😉...

Toma még mindig nagyon jól érzi magát a suliban, igaz már egyre többet kell tanulni, de még így is bejön neki a dolog! Az edzések is nagyon fontosak neki, új edzőjük van, a régi nem volt a legjobb és akkor finom voltam és nőies. Most tényleg edzenek, alapoznak, futnak (ilyen még egyik edzőnél sem volt, bármilyen hihetetlen), taktikáznak, múlt héten az egyik edzés rá is ment erre. Most azt hiszem tényleg jó edzőt találtak, a hétvégi meccsen is döntetlent játszottal (eddig általában kikaptak), de az elején 3-1-re vezettek. A bajnoki meccs nagyon tetszik Tomának, készül rá, várja, kicsit élteti is hét közben, szóval ez nálunk úgy tűnik kihagyhatatlan program lesz, csak valami katasztrófahelyzetnél lehet lemaradni róla. Az edzést, de főleg a meccset aztán ki nem hagyná az illetékes, már fel sem merném vetni, hogy edzés vagy azt már meg főleg nem, hogy bajnoki helyett valami szórakozásra adjuk a fejünket 😉. Pedig 8-ra kellett menni vasárnap egy messzebb lévő pályára, de egyesek azt mondogatták utána, hogy már most a 2 hét múlva esedékes következő bajnoki meccset várják...

Nyárutós, ünnepi grillezés

 Ráadásul egy hétköznapi kedden történt mindez, ez is nagyon jó volt benne! Tulajdonképpen meglepetés volt, Mátétól származik az ötlet - ő a nagy grilles ugye nálunk - hogy a szülinapomat így ünnepeljük, hiszen Toma és Máté szülinapján is grilleztünk. Nem is tudtam semmiről semmit, amíg valamikor délután el nem mondták a fiúk 😉. Egy kis, icipici szépséghibája volt először az egésznek, mégpedig Toma betegsége, szegénykém pont a szülinapomon volt a legrosszabbul, lázzal és mindennel. Mivel őt semmiképpen sem akartuk kihagyni semmiből, ezért elhalasztottuk másnapra, hátha jól lesz addigra felkiáltással. Ugyan Toma még nem volt a legjobban, de rengeteget javult, így hétfő helyett kedd délután grilleztünk. 

Másnap Toma tényleg jobban volt, ráadásul vendégünk is akadt, Máté egyik gimis barátja, aki meccset jött nézni hozzánk. Máté kedvence, már innen is sokan tudják, hogy a Bayern München, aki a Barcelónával játszott aznap. Máté barátja Barca szurkoló, és mivel ez egy BL meccs volt, nyáron sorsolták őket össze. Máéék már akkor elhatározták, hogy együtt nézik, oda mennek vendégségbe, amelyik csapat otthon van, így mi voltunk soron 😉. 

Nekem semmi dolgom nem volt, a fiúk csináltak mindent, azt megengedték, hogy a salátákat elkészítsem, de ennyi. Volt maradék az előző napi tortából is, persze az is jól elfogyott, egyébként a Családfő rendelése, fehér csokis volt, amit mindannyian nagyon szeretünk! Szerencsénk volt az idővel is, elég meleg,napos időnk lett, Toma pedig egész jól érezte magát, kicsit ugyan levertebb volt mint máskor, de ez volt aznap a legrosszabb tünete. Peresze végig segített Máténak, nem is lehetett volna lebeszélni sem erről 😉... Szuper jól éreztük magunkat, délután 4-5 között kezdtük a grillezést, kényelmesen elvoltunk jó sokáig, aztán elkezdődött a meccs is, ott meg nyert a Bayern, szóval öröm és boldogság volt! Szegény Petinek nem annyira, pluszban ő jó későn bringázott hazafelé. Másnap nem esett jól a hajnalozás, de kibírtam azért és nagyon is megérte!

A Családfő szülinapján is grillezni fogunk, bár az decemberben van 😉...