Pillanatnyi dolgok

 Mostanában szinte csak élménybeszámolót tartok, gondoltam írok picit a napi dolgokról is. Kicsit leeresztve érzem magam az utóbbi pár napban, aminek azt hiszem az az oka, hogy úgy tekintettem erre a nyárra, mintha tényleg csak nyári szünet lenne, jöttünk-mentünk ahová szerettünk volna, de persze ez azért jelentős és folyamatos sakkozást igényelt az idővel. Nem vettem számításba, hogy én egyébként a korábbi nyarakkal ellentétben dolgozom, a munkaidő elé, mögé szerveztem amit lehetett, mikor, hogy... 

Meg azt sem vettem számításba, hogy mellette is ugyanúgy kell bevásárolni, főzni, mosni, takarítani és hát azért pihenni sem ártana néha. Ennek eredménye szerintem ez a leeresztettség, amit megtoldott, hogy évek óta nem volt derékfájásom, ami olyan, mint egy becsípődés, de mégsem az, vagy nem tudom mi ez pontosan, de eléggé fájó és nehezen tudok kiegyenesedni. Vasárnap még dolgoztam, akkor nem éreztem, csak tegnap reggel, ahogy felkeltem vált egyértelművé 😉...

Tegnaptól egyébként szabin vagyok, és olyan jó volt arra gondolni, hogy most aztán semmihez nem kell alkalmazkodni, jó 2 hétig... Valószínűleg 1-2 nap alatt túl vagyok ezen, mint általában, bár tényleg elég rég volt már ebben részem... Vészesen közeleg az iskolakezdés, amt próbálunk eltolni magunktól amennyire csak lehet, de hát nyilván teljesen nem is érdemes, vásárolni, előkészülni csak kell azért. Már csak azért is, mert új táskát biztosan venni kell Tomának, hiszen ötödikes, felsős lesz, ami már nem semmi nekem sem és az érintett egyértelművé tette, hogy a régi táskájával nem akar felsőbe menni. Persze érthető is, tényleg nem oda való, és most már minden napra teljesen pakolni kell mindent majd, valószínűleg el sem férnének a dolgok benne...

Máté is tartogat meglepetést, bár igazából nem nekünk, mi már sejtettük, mit tervez, ugyanis halaszt egy évet az egyetemen... Nem mondanám, hogy örülünk ennek, de elfogadjuk, már az érettségi táján pedzegette, hogy ezt szeretné. Nem akar egyből megint nekiállni a vizsgák zömének, nyelvvizsgázni, sportolni és pihenni szeretne, közben munkát is vállal azért valamit és gyakornokoskodni szeretne egy sportcsatornánál, amit még nem tudunk, hogy összejön-e, de próbálunk segíteni. Sokan mondogatják, hogy nehogy az legyen, hogy majd nem lesz kedve újból tanulni, de abban biztos vagyok, hogy Mátéval ez nem történik meg, ő ennél céltudatosabb. Elvesztegetett időnek tűnik ez az egy év, de valamiért bennem nagy nyugalom van ezzel kapcsolatban, szerintem nem veszteget el semmit, soha nem lehet tudni, mikor mi válik majd kifejezett előnnyé vagy hasznossá. Bár azért az tényleg furcsa, hogy fogalmunk sincs milyen napirend vár ránk szeptembertől, legalábbis vele kapcsolatban...

Bár egy valamit tudunk, a Családfő munkahelyén a rezsiköltségek miatt új munkarend lesz, hétfőn 18 óráig szól a munkaidő, kedden és csütörtökön pedig aki megteheti itthonról dolgozik. A Családfő megteheti, a hét többi napja változatlan. Nálunk pedig tényleg nem is írtam, jelenleg aki tud - én ugye nem - otthonról dolgozik átmenetileg, ugyanis egy nap alatt négyen lettek nálunk koronásak.... Azóta mondjuk nem volt új eset és nem tudjuk ez meddig tart, de most jelenleg ez van. Tényleg arról sem írtam, hogy szerencsére a tervezettekkel ellentétben, minden marad a munkabeosztásunkkal a régi, szóval hurrá 😉!

Most a legfrissebb terveim között szerepel még kovászos uborka és ha tudok, még egy adag sárgabaracklekvár elrakása, hogy egy huszárvágással témát váltsak 😉. Máté bulija előtt raktam el egy adaggal, de nem lett sok, csak 6 kilót vettem a piacon. Ugyanis egy pénteki napon nagybevásároltam, dög melegben és vásárlás közben jöttem rá, hogy jó lenne mostanában lekvárt elrakni. Amit úgy szoktam, hogy este lehúzom a héját, lecukrozom, másnap reggel főzöm. De ezt ahogy kiszámoltam, csak azon a hétvégén vasárnapról hétfőre tudtam összehozni, mielőtt a Balcsira mentünk. Így aztán észbe kaptam és a Lidl után a piacra mentem. Ahová nagyon jó volt betérni, már rég voltam, én imádom a piacot, tényleg a hőség ellenére élveztem az egészet! De tudtam, hogy tele a kocsi és cipekedni sem nagyon akartam, így csak 6 kilót vettem, amit el tudtam vinni magammal, meg még pár befőttesüveget is hozzácsaptam, mert valahogy nem találom itthon az eddigieket.

Az a hétvége is jó zsúfolt volt, mert dolgoztam, asszem mindkét nap - helyettesítenem is kellett - hétfőn délutántól estéig megint dolgoztam, szóval tényleg vasárnap este munka után héjaztunk, szerencsére Máté segített, ő egyébként nagy baracklekvár rajongó 😉. Hétfőn reggel, ráadásul jó nagy hőségben megfőztem, pár üveg lett, ami ment a dunsztba egyből. Egy pici kimaradt, azt egy kisebb pohárba tettem, most fogyott el tegnap, megint nagyon finom lett, szóval legalább talán valameddig ezzel elvagyunk, ha nem sikerülne újabb adagot elrakni akkor is 😉...

Szóval így vagyunk most jelenleg, de mindig minden változásban van mostanában, úgyhogy ez csak éppen a pillanatnyi állapot 😉...