Medencés, grilles, gokartos szülinap

 Nagyjából tényleg így tudnám összefoglalni Toma nagy napját, és mindez az ünnepelt kívánságainak megfelelően. Gondolkodtam balatoni szülinapozásban is, mert az Toma kedvence, de ő maga beszélt le róla. Szerinte már rég ünnepeltünk itthon - így is van, vissza is kerestem sorozatban négyszer a Balcsin tartottuk a szülinapját, sőt még előtte egyszer itthon, de csak azért, mert másnap Münchenbe indultunk és azelőtt megint a Balatonon - most már az ő szavai szerint az otthonában is szeretett volna ünnepelni...

Így aztán itthonra készültünk, a Családfő szabit vett ki, én meg egy hónappal ezelőtt a beosztás készítésnél kértem, hogy erre a napra ne osszanak be, szóval mindenki itthon volt. Nagyon a programon sem kellett gondolkozni, ugyanis Toma részletes bakancslistával állt elő 😉. Először is nem akart korán kelni, inkább jó későn 😉, leadta a menüt is, ebédre lángost kért gyümölcslevessel, a répatorta a kedvence, szóval ez is adott volt, de azért jelezte is, nehogy véletlenül meggondolatlanul valami másra vetemedjünk... A grill az kicsit később jött a képbe, kb. egy héttel a szülinapja előtt, de annyira megtetszett neki, hogy valahogy be kellett illeszteni a programba. Ezzel volt a legtöbb gond, hogy mikor grillezzünk, meg persze a gokarttal, mert aznap nagyon meleg volt, így cégül este 8-ra foglaltunk pályát és előtte grilleztünk...

Toma eléggé határozott volt a napi tervet illetőeb, de olyan  nagyon más sem lehetett volna, mert így is volt logikus. Szóval ébredés után az első ajándékával, xboxos Forma-1-es versenyt csaptak több körben. Aztán lángosoztunk, de addigra már olya 3 körül járt az idő. Utána nagy medencézés következett, majd a srácok, de csak ők ketten, még úgy vizesen nekiálltak tüzet rakni. Aztán szépen kisütötték a húsokat, de tényleg ketten, kimentem én is hozzájuk, már csak azért is, mert mindig zene megy közben 😉... A salátákat én készítettem, a húsok megint isteni finomak lettek, tényleg szuper jókat készítenek, nagyon bírom ezt az egészet 😉...

Jól bevacsoráztunk, aztán indultunk is a gokartra. A nap fénypontja volt, Máté is szereti, Toma pedig egyszerűen imádja, minden nap, de legalábbis minden héten menne, ehhez csak a mi erős idegzetünk és a jól teletömött pénztárcánk hiányzik... Ráadásul mindketten csúcsidőt mentek, Máté a felnőttek között, Tomáról pedig nem is tudtuk, hogy eleve a gyerek kategóriában kint van a táblán ötödikként! Eddig egyszer voltunk a csepeli pályán, mondjuk akkor nagyon dicsérték Tomát. A kedves ügyintézős lány úgy ottlétünk közepén világosodott meg, hogy neki olyan ismerős a Toma név, gyorsan beszaladt és megnézte, mert úgy emlékezett fent van a legjobb idők között a táblán 😉... És tényleg, ötödikként ott volt, nem tudom mi lenne, ha rendszeresen járnánk... Tényleg a csúcsa volt a napnak, három körös versenyt mentek, be is sötétedett amíg ott voltunk, kivilágítva nagyon hangulatos volt az egész!

Elég későn, 10 után értünk haza és még várt ránk a torta, na meg a köszöntés. A tortázást sehová sem tudtuk beszuszakolni a napba, ráadásul gokart előtt nem is akarták egészségtelenül teleenni magukat a fiúk, mert az nagyon rossz tud lenni tele hassal 😉. Az ajándékok is betaláltak, bár erre is volt némi iránymutatásunk 😉, egy spéci távcsövet (még nem kifejezetten csillagászatit, de ami késik, lehet nem múlik) és Rubik versenykockát kért az illetékes. Mindennek nagyon örült az ünnepelt, helyben ki is próbálta, szegény szomszédaink veszélyben vannak 😉...

Nagyon jól sikerült szülinap volt a mostani is, amit mi sem támaszt alá jobban, hogy mindannyian jól ki is dőltünk estére!