Nyaralás utáni...

 Majdnem egy hetes vándorlás után újra itthon vagyunk 😉... Most volt itt a nyaralás ideje, ami alatt egy napra meglátogattuk Bécset, fiús kívánságra - tényleg mindkettő erre szavazott - aztán Balatonra, egész pontosan Almádiba mentünk, de csak hárman. Indulni ugyan négyen indultunk, de Mátét elvittük Szántódra a barátjáék telkére, ahol az egész hetet töltötték, még most sincs itthon, ja, kérem még holnap is buli van... Mi pedig Balatonalmádiba mentünk és az idővel is nagyon jól jártunk! Az az igazság, hogy ez a nyár a nyaralások és főleg a foglalások tekintetében nagyon kaotikus volt, vagy inkább megfelelt a mostani trendnek úgy tűnik, pedig nem volt szándékos. 

A rádióban nálunk többször készült riport utazási szakemberekkel, akik sokszor elmondták, hogy megváltoztak a foglalási szokások idén és nem tudnak hagyományos statisztikát felmutatni a telítettségről és az idei nyárról, valószínűleg csak utólag, mégpedig azért, mert nagyon sokan az utolsó pillanatokban foglalnak másnapra, de olyan is van, hogy aznapra... Na, hát ezt most mi is erősítettük, pedig tényleg nem így akartuk, de így sikerült 😉... Egyedül a szigligeti nyaralás volt nagyjából időben, ami 3 héttel korábbi foglalást jelent, szóval úgy a hagyományoshoz képest ez sem illik a képbe, de ez még teljesen jó. Amikor a kádártai panzióba foglaltunk, azt is kb. 2 nappal korábban ejtettük meg, Bécsbe nem kellett foglalni, de 1 nappal korábban határoztuk el, hogy tényleg megyünk, Almádiba döntöttük a csúcsot, ahová a nyaralás előtt 1 nappal foglaltunk és először azt sem tudtuk a Balaton melyik részére megyünk - az északi part volt belőve - szóval maga a hely is véletlenszerű volt. 

Mondjuk Almádit elég jól ismerjük, én már kiskorom óta, de tavaly is ott nyaraltunk, akkor egy nagyon szép régi villában, megnéztük persze azt is, hátha szerencsénk lesz, de sajnos tele volt... A mostani helyünk is nagyon aranyos volt, nem villa, de egy felső szintes lakrész, légkondival, a tulaj alattunk lakott, és a másik utcában van a panziója, ahol reggelizni is tudtunk, szóval nagyon jó volt, a két erkélyről ráláttunk a Balatonra Toma legnagyobb örömére, a Családfő találta egyébként. Viszont ebben az utolsó pillanatos nyaralásfoglalásban egy valami mindenképpen tuti jó, mégpedig, hogy az idővel nem lőhetünk mellé. A legmelegebb napokat sikerült így a Balcsinál tölteni, szóval kiélveztük végre a jó időt.

Az az igazság, hogy a kánikulai melegben nem voltunk nagyon aktívak, de nem is vágytunk rá. Főleg a strandon, mégpedig az alsóörsin voltunk - hehe, ez mindig így van, ha nem ott lakunk, oda megyünk - Toma végig vízicsúszdázta a napokat, meg trambulinozott, billiárdozott, a vízi akadálypályáról ugrált a vízbe, ráadásul alkalmi barátokat is talált hozzá mindig. Mi kísérgettük és rengeteget voltunk a vízbe, ami nagyon jól esett, nekem úszni is sikerült többször is és végre kiolvastam a könyvemet is. Azért voltunk bobozni is és óriáskerekezni, meg borhetezni is egy-egy este, szóval igazán tartalmasan telt így is a hét. Jövő héten szerdától dolgozom, addig még lenne ötletem, de majd meglátjuk mihez lesz kedvünk, az biztos, hogy olyasmiben kell gondolkoznunk, ami esős időhöz illik, de lehet, csak tanévkezdő beszerzéseket tartunk majd, ahhoz viszont a kedvünk a nullával egyenlő... Holnap Toma Vince barátjának szülinapi bulija lesz, szóval az a program adott...