Millenáris, Álmok álmodói kiállítás

 Bizonyítványosztáskor Toma - mint minden fővárosi általános iskolába járó gyerek - ingyen jegyet kapott a kiállításra. Ahogy meglátta, ő is egyből azt mondta, hogy ide mindenképpen el kell menünk 😉! Pedig akkor még nem is tudta, hogy miről szól az egész, amikor kiderült, akkor meg pláne érdekessé vált a dolog egyeseknek. Szóval úgy voltunk vele, hogy ezt a nyáron be kell szuszakolni a programok közé. Egyébként nagyon megéri elmenni, még akkor is, ha nincs rá ingyen jegy, mert elképesztően szórakoztató az egész! Felfedezőkről, feltalálókról szól a kiállítás, akik valami egyedit találtak ki bármely területen, ez lehet logikai játék (Rubik kocka), csillagászat, bányászat, atomfizika és még sorolhatnám. A legjobb az egészben, hogy minden interaktív, meg lehet nyomni, fel lehet ülni, ki lehet próbálni bármit. 

Mi egy jó meleg vasárnap mentünk, de sejtettük, hogy ott minden légkondis, tulajdonképpen azért sem bántuk azt a napot ilyesmire, mert másnap nyaralni mentünk. A Családfő autóját meg kellett várnunk, ami egy ismerős szerelőnél volt és délelőtt szólt, hogy lehet érte menni. Mivel tőlünk azért odébb van a szerelő, megvártuk és elvittük apát, így legalább kompoztunk is egyet a Molnár-szigetre 😉...

Autóval elég hamar ott voltunk, vasárnap kora délután remekül lehet közlekedni a városban. Még magamon is túlléptem, ugyanis egy olyan helyre parkoltam be, ahová én magam sem hittem, hogy sikerülni fog, de csak az volt az egyetlen szabad hely. Két kocsi közé - ez még hagyján- egy villanyoszloppal megspékelve, ami azért eléggé útban volt és jó nehezen tudtam csak beállni, de végül sikerült! Szegény Toma fogta a fejét, az első próbálkozások után megkérdezte, hogy miért nem megy ez nekem egyből? (hehe) Hiszen csak be kell kanyarodni, nem kezdtem el részletezni, hogy de ott a másik kocsi és a villanyoszlop és minden, különben is utálok és nem is tudok rendesen parkolni (bár ezt tudja rólam) 😅. Aztán a nem tudom hányadik próbálkozás után azt mondta, hogy szerinte ezt hagyjuk, úgysem fog sikerülni, ez lehetett az olaj a tűzre, mert gondoltam akkor én innen addig el nem megyek, amíg be nem állok... Szerencsére ez után szinte egyből sikerült - tényleg fejben dől el minden - és még egyeseket is sikerült jól meglepnem 😉... 

Rég voltunk már a Millenáris parkban, de jól le is ragadtunk egy időre, mert el is felejtettem, hogy milyen szép. Toma szerintem nagyon kicsi volt, amikor ott jártunk, most neki is nagyon tetszett! A tavak tele vannak kisebb és nagyobb hallal, jó sokáig elvoltunk ezzel, meg egy galambbal is, aki a szokottnál is barátságosabb volt és körülöttünk körözött...

A kiállítás óriás területen van, nem voltunk benne biztosak, hogy végig tudjuk járni az egészet, nagyjából azért talán sikerült, de volt ami kimaradt. Tényleg szuper az egész, mindenfélét kipróbált Toma, Ikarus buszt vezetett, közlekedési útvonalakat nézett a nagy Magyarország térképen, amit ő egyébként nagyon szeret nézegetni. Operált egy bábut 😉, bányában robbantott, atomreaktorban ügyködött, a Marsot fedezte fel VR szemüveggel, csillagászati filmet néztünk babzsákfoteleken egyesek elnyúlva  😉, csillagászati távcsövekkel mindenféle csillagálást nézhetett és még ki tudja mi mindent, mert lehet csak a felét soroltam fel az egésznek... Viszont a legjobb az egészben az volt, hogy talán a felénél járhattunk a kiállításnak, amikor összefutottunk Toma Andor barátjáékkal. 

Toma vette észre őket, ő egyébként ilyenben nagyon szemfüles, ha nem látja meg őket simán elsodródtunk volna egymás mellett. Az egészben a vicc az volt, hogy már előző nap, sőt aznap is eszembe voltak, hogy megkérdezem őket ráérnek-e, de visszatartott az, hogy nem tudtuk mikor tudunk elindulni a szerelő látogatás miatt és tudtam, hogy nekik is sűrű a nyári programjuk, de akkor már azt is kisakkoztam, hogy máskor a Millenárisra valószínűleg nem jutunk el a nyáron. Mint kiderült ők is pont így voltak ezzel csak pepitában, szóval különösen megörültünk egymásnak. Onnantól a skacok együtt fedezték fel az egészet, mondanom sem kell nagyon élvezték és mi felnőttek is, hogy van társaságunk!

Velünk zártak hatkor 😉, több mint 3 órát voltunk bent, egyébként többet nem is lehet szerintem aktívan eltölteni ott, annyira sok az élmény, pedig a nyugiszobát is megjártuk közben... Természetesen kiérve a parkba mindenki mást akart, illetve Andor és Toma fagyizni, Andor öccse játszóterezni, Ez utóbbit ki kellett hagynunk, egyrészt erre a nagyok már annyira nem vevők, hiába van ott egy tök szuper játszó, másrészt fagyizni mindenki akart és mi vittük haza kocsival a bandát, mert ők gyalog jöttek, viszont nekünk haza kellett érni másfél órán belül, mert aznap még Fradi meccs is volt. Így aztán a közeli Lövőház utcában fagyiztunk - a parkban nem volt fagyis - ami nagyon hangulatos volt, nem is csináltam róla fotót, de szuper jó volt, ahogy a fagyi is. Átsétálva a parkon elnyaltuk a fagyikat a kocsi felé menet, ez a kiállítás nagyon emlékezetes marad, minden szempontból!