Zsufis tanévzárós napok

 Ez a nyár és a nyári szünet kezdet valahogy sűrűbb volt, mint gondoltam. Pedig eleve arra készültem, hogy zsúfolt lesz, de még inkább az lett... Pár nappal ezelőtt elegem is lett valahogy, olyan volt, mintha több minden lenne, mint év végén úgy általában és valóban több minden is volt. Ott kezdődött valahol a zsúfolódás, hogy Toma Vince barátja nálunk aludt az utolsó sulis hét előtti hétvégén. Tulajdonképpen nagyon kellett ez már a fiúknak, jól is érezték magukat, és nem mondanám, hogy ettől lett olyan hihetetlenül sűrű minden, de valahogy akkor is itt kezdődött. Jött az utolsó hét, vele sok minden. Egyrészt Toma Dani barátja elköltözik vidékre, jövőre már nem itt jár suliba. Nagyon sajnáljuk, nehéz is volt elengedni Tomának. Az utolsó heti kedd délutánt még nálunk töltötte, ugyanis korábban úgy volt, hogy később, június végén költöznek, de ez változott. 

Másnap, az utolsó sulis nap persze örömünnep volt, páran lementünk a Kalózos játszóra befejezni a tanévet 😉. Jut eszembe, hogy a nyárhoz tartozik az is, hogy Toma Vince barátjának a családja felújít, így aztán egész nyáron valahol a város másik végében laknak erre az időre. Úgy látszik ez a nyár nem a baráti partiknak kedvez, az is lehet, hogy egész nyáron nem nagyon találkoznak a fiúk. Ehhez hozzátartozik, hogy Andor barátjáéknál nem történt semmi nagyobb esemény, viszont abszolút váltjuk egymást a nyáron, amikor nekik jó, nekünk nem és fordítva... Talán egy-két napot valahogy becsempészünk a fiúknak, de ez is nehéz lesz.

Jött a csütörtök, vele Máté szóbeli érettségije. Arra a napra nem tudtam és nem is akartam semmit szervezni, így is végig izgultam délig a napot, illetve talán korábban 11 körül telefonált Máté, hogy túl van mindenen és jól sikerültek a dolgok! Tulajdonképpen négyes lett mindenből, százalékban elég jó, bízunk benne,hogy sikerülni fog valami kinézett hely. Este dolgoztam, szóval minden elszaladt. Közben szerveznem kellett a tanító nénik ajándékát, egy csodaszép porcelán nyakláncot kaptak, viszont hiába rendeltem meg és egyeztettem le telefonon a rendelést, csütörtökön még azzal is rossz érzésem lett és be is vált a sejtés. Nem küldték a csomagot, mert az egyik medál nem volt raktáron, csak éppen ez a rendelésnél és később a telefonos egyeztetésnél sem derült ki... Hát, kicsit kivoltam, de gondolom hallották az elszántsággot a hangomban, mert egy másik medálra váltva gyorsan feladták a rendelést és másnap, pénteken meg is érkezett minden...

A péntek ezzel el is ment, közben Máté akkor este banketten volt, utána buliba ment, az osztály nagy részével. Közben megérkeztek Beniék Angliából, tényleg, még bankban is jártunk Mátéval hétfőn, azóta a bankkártyája is megérkezett, sőt az útlevele is! Innentől Máté is követhetetlen volt. Szombaton dolgoztam, valamit itthon főztem még utána és már nem tudom mi törtétn.... Vasárnap laser harcos szülinapi buliba mentünk Tomával az Új Buda Centerbe, ez most tényleg fergeteges volt a fiúknak, nagyon élvezték!

Hétfőn azt tudom, hogy délelőtt az elmaradt ajándékokat szereztem be a tanító néniknek, pl. üveg tartókat az osztály kavicsoknak és csomagolót, ajándéktáskát. Délután megint dolgozni mentem. Mátét követni sem tudom, nem is emlékszem, hol Beniékkel ment este valahová, hol mással, tegnap Beni nálunk aludt, éjjel jöttek éjfél körül Mátéval, elmentem értük akkor a közelbe, mert lekésték az utolsó buszt 😉. Kedden csomagoltam, a saját és az osztály ajándékokat, virágot is elszaladtam venni és mentünk délután az évzáróra.  Ami hosszúra sikeredett, mert elköszöntünk a tanító néniktől, mi utána többen, még a régi, Máté osztályából a szülőkkel is találkoztunk és Erika néni is meg Judit néni is csatlakozott, sokáig beszélgettünk velük. Este lett mire hazaértünk Tomával, a bizije szép lett nagyon,, büszkék is vagyunk rá, nagyon ügyes volt pár négyese lett pl. matek, nyelvtan. 

Máté hol itthon volt, de inkább nem, vagy barátaival vagy Beniékkel jött és ment, bulizott, nem aludt itthon vagy igen, de akkor éjjel érkezett, szóval ez is olyan követhetetlen volt. Szerdán hajnalos voltam, akkor bejött velem dolgozni, mert tudta, hogy utána nyáron már nem jön, hiszen holnap a Balcsira megy, majd hazajön hétvégén, és két nap múlva repülnek Beniékkel Angliába, majdnem 1 hónapra... Eléggé tetszett neki a rádió és a munka, a reggel különben is csapatmunka, reggeli szerkesztő, műsorvezető, technikus és én vagyunk. De bejött neki, végig élvezte, viszont hazaérve kidőlt és lefeküdt aludni 😉. Toma a családfőhöz ment be dolgozni, hazafelé, 11 körül felvettük Mátéval, szóval jött ő is haza velünk. 

Közben mondom Mátét nagyon nehéz követni, hol itt van, hol focizik, hol baráti fürdőzésre megy, hol meg ide jön valaki aludni... Közben Toma sem akarja, hogy tétlenkedjünk, rákattantunk újra a biciklizésre, itt a környéken tekergünk az új bicójával, hol messzebb, hol közelebb... Nehéz jönni és írni, mert időm kb. nulla, mindig elfelejtem, hogy a nyár melósabb, elfoglaltabb százszor, mint a hétköznapos sulis élet, ráadásul, most a munkával is kalkulálni kell, szóval majd egyszer csak jövök megint 😉...