Vannak reggelek...

 Mint a mai (is), amikor már reggel negyed 9-kor úgy érzed, hogy lefáradtál,pedig még csak akkor indulsz dolgozni 😉 (ami néha kellemes időtöltésnek tűnik, pedig ott sincs egy pillanatnyi percem sem, de legalább csak egyfélére kell figyelni - na jó, nem, de csak egy témakörre 😅). Ugyanis a 6-os kelés után egész napos élelmet csomagolsz egyeseknek, aztán kipakolod a mosogatógépet, felteszed főni a krumplit, a délutáni paradicsomos húsgombóchoz, amit már előző nap elkészítettél, majd a nagy lábos, ami a szárítón nyugodott, egyszer csak külön életet él és elindul, ledönti a shaker-be odakészített tejet, amit feltakarítasz a padlóról gyorsan és nagy nehezen, majd berobogsz egyesekkel a suliba és hazajövet veszed észre, hogy a reggel elpakolt ünneplőruhánál, ami egy faültetéssel egybekötött önkormányzattal megtartott ünnepségre kell, a fekete nadrág helyett, a saját fekete nadrágodat raktad el 😅, ami biztos nem lesz jó a delikvensre, így a kimaradt nacival beszáguldasz az iskolába, ahová olyan nehéz bejutni kábé, mint egy CIA központba, de csodák csodájára szerencséd van és beenged egy régi ismerős, berohansz az osztályba, ahol pont a gyermekeddel találod szembe magad az ajtóban, aki meglepetten pislog rád, de mivel még nem kezdődött az órája, megértve a helyzet komolyságát szélsebesen kicseréli a ruhadarabokat a táskában és már jöhetsz is haza és lassan indulhatsz dolgozni 😉...