Nyárváró...

 Nem tudom ki, hogy van vele, de én azt érzem, hogy folyamatosan rohanunk valahogy... Nyilván nem tesz jót ennek a tanév vége, ilyenkor már tényleg visszaszámolunk, vágjuk a cetlit, még a legegyszerűbb lecke, tanulnivaló, dolgozatról nem is beszélve, valami Himalájás hegycsúcs hódításnak tűnik. Iszonyúan várjuk az év végét, nem tudom mikor vártam ennyire... Pedig most azért mindig ügyeskedni kell majd Tomával kapcsolatban is, de szerencsére csak heti háromszor, hogy kivel és, hogy legyen itthon vagy hová és kihez menjen, amikor én dolgozom. Mátéval csak véletlenszerűen számolhatunk ez ügyben, július10-ig ötszáz meghívása van főleg Balatonra, aztán ha minden jól megy kimegy Beniékhez Angliába és csak augusztusban jönnek, együtt haza. De még akkor is ezerszer jobb, ha nyár van, mert persze jönni-menni is fogunk, nem kérdés 😉. Azért is várom a június 15-ét, mert akkor lesz Máténak az angol, magyar szóbeli, délután tesi szóbeli és gyakorlat. Szóval pont akkor ő is végez! Előtte június 2-án még azért lesz egy kis emelt töri szóbeli, csak azért, hogy most már addig soha ne legyen nyugtunk 😉. A mostani hétvége is elszaladt, pedig még a péntekkel is meg volt toldva nálunk. Pénteken bicikli helyett ide a közeli Duna sétányra mentünk, vagy inkább ejtettük útba. Szombaton Veszprémben voltunk, a szülinapozást megtoldottuk végre egy kis városi sétával is, vasárnap pedig dolgoztam .Ahová, most is megyek, mondom én hogy soha sincs megállás 😉...