Pozitív poszt

 Vártuk és készültünk a 4 napos hosszú hétvégére! Rengeteg ötlet, terv merült fel főleg bennem, sok-sok cél lebegett a szemem előtt, hogy miket is fogunk mi csinálni 😉 ! Pedig szombaton és hétfőn dolgoztam, de ez be volt kalkulálva, a délutánok ott is szabadok voltak, gondoltam sebaj, majd ott is beszuszakolunk valami kis oda és beleillő programot. Volt itt minden tervben: Budai Vár, Várkert Bazár, múzeumok, Szentendre, közeli és távolabbi kirándulások. Mert ugye ebben az évben csak alig valahová sikerült kimozdulni, talán a január volt valamennyire aktívabb, de a február nagyrészt betegségekkel telt. Hát, lehet, hogy az Univerzum is érezte, hogy kicsit túlgondoltam magam és legfőképp ezt a 4 napot, mert erősen közbeszólt. A miket is fogunk mi csinálni tervből, leginkább a miket is NEM fogunk mi csinálni lett... Először Toma kezdett köhögni és arra panaszkodni, hogy oké, oké, tudja, hogy vasárnap van és miket terveztünk, de mi lenne, ha nem mennénk, mert nincs túl jól... Én meg örök tagadóként már szombaton éreztem, hogy ki van száradva a torkom a hírmondások alatt, de gondoltam nem ittam eleget és egyáltalán, jobb lesz ez! Vasárnap sem lett jobb, inkább csak rosszabb, de ezt magamnak sem vallottam be. Teleittam magam gyömbéres, mézes-narancsos teával és gondoltam voilá, már minden oké is lesz! Már csak azért is, mert beterveztünk hétfő délutánra egy jó kis kirándulást. Hát, nem lett jobb, sőt, csak rosszabb, de ez csak hétfő hajnalban derült ki, amikor felkeltem. A hangom valami torzszerűség volt, 37,6-ot mértem, de mivel hajnal volt és egyedül voltam a rádióban, amíg dolgoztam, mert ez hétvégén így van, olyan korán már nem nagyon tudtam kinek szólni és nem is akartam, szóval bevettem egy lázcsillapítót és elindultam dolgozni. Életem egyik legnehezebb dolgozása volt, ugyanis régebben is mentem kicsit lerobbant hanggal dolgozni, de nagyon nem mindegy, hogy egy órában egyszer, vagy mint most, négyszer mondok híreket... A hosszú hírblokkok úgy néztek ki a végére, hogy kábé 2 hír után nyomtam a köhögő gombot, tényleg szörnyű volt, már reggel 7-kor azon filóztam, hogy fogja bírni ezt a hangom fél kettőig. Aztán mivel otthonról a háború miatt egy turnusvezető dolgozott velem szerencsére, érzékelte, hogy én nem érzékelem mennyire tré a hangom 😉, besegített, hogy ugyan nem sokkal, de egy fél órával korábban váltott a délutános társam, pedig akkor én már déltől úgy voltam, hogy ha eddig bírtam, végig kibírom. Sőt, nevetni fogtok, de még az is megfordult a fejemben, hogy akkor menjünk kirándulni, mert meg voltam győződve róla, hogy ez csak egy megfázás, felső légúti nyavalya. Szerencsére Toma nem volt ilyen fitt, és akkor sem akart sehová sem menni, úgyhogy letettem róla és hazamentem. Máté egyébként meg egész hétvégén és azóta is az emelt törit tanulja, ő nem is jött volna, a Családfő ismerve engem teljesen rákészült a dologra, alig hitte el, hogy hazamentem, csak úgy... Szóval hazaértem és gondoltam csinálok már egy tesztet, hiszen legyen kizárva a covid. Hát, én lepődtem meg a legjobban, de szép pozitív lett, kb. 2 percen belül. Csak a váltótársamat sajnáltam és szóltam neki gyorsan, meg hát keresztülfutott a hír gyorsan a hírszerkben, szóval mindenki megtudta hirtelen, azt is, hogy borul minimum ez a hét. Azóta elmentem hivatalos tesztre is ma, ezt főleg az oltásaim és a reménybeli nyári utazási tervek miatt tettem meg mindenképpen, ami szintúgy persze már az első pozitív lett. Sőt, azóta társult hozzám a Családfő is, szóval most így vagyunk szépen itthon, Tomával és Mátéval is kiegészítve. Máténak ugyan semmi baja, de mivel vadul tanul és talán jobb, ha így nem megy suliba, így itthon maradt. Szóval újra és ismét beleléptünk egy hasonló körbe, mint nagyjából 1 hónapja, csak más szereplőkkel... Azóta volt 2 rosszabb napom, de főleg a hangommal és náthával telt, azt hiszem köszönhetek az oltásoknak, mert egy kis begyulladt torokkal és torz hanggal úgy tűnik lement ez a kórság. Remélem ez az utolsó ilyen betegséges körünk, mert nem hiszitek el, de nagyon elegem van a bezártságból és mennék már egy kicsit túrázni 😉 (vagy valahová)...