Két apró mozzanat, amit kihagytam a karácsonyos történetekből, mert egész egyszerűen elfelejtettem, mondom, hogy nem kevés dolog történgetett itt előtte, közbe és utána 😉, de azért jó benne tartani az emlékekben, mert ezek is annyira mi vagyunk mostanában...
Az első, hogy hogy nem, Máté kitalálta, hogy bulizni megy 22-én éjjel... Ami nem volt baj persze, máskor is előferdül az ilyesmi, de én akkor általában nem alszom, most az egyik barátjával ment a belvárosba valami szórakozóhelyre. Gondoltam úgyis készülődnöm kell, tésztát gyúrtam, sütögettem volna, ugyanis azért az előző napok hajnalozásai csak megtették a hatásukat és elszenderedtem a kanapén. Szerencsére a Családfő "helyettesített", mivel írt Máténak, válaszolt is neki, hogy nemsokára indulnak hazafelé, a Családfő pedig önként ajánlkozott, hogy elmegy értük. Valahol itt ébredtem fel, én is nagyon megörültem, hogy már virrasztanom sem kell, miközben csak úgy mellékesen kiderült, hogy akkor Levi barátja is hazajön vele és nálunk alszik - ha nem gond, kérdezték ők 😉 - hát egyébként persze, hogy nem gond. De, 23-án úgy kezdeni a reggelt, hogy azt sem tudom hol kezdjem a takarítást és sütés-főzést és még vendégünk is van, de egyébként szalad a lakás, hát az éppen nem mondható stresszmentesnek 😉, annyira, hogy néha megfordult a fejemben, hogy hagyok mindent úgy ahogy van - de azért jó, hogy nem tettem...
A másik az éppenséggel megint Mátéhoz kötődik, ugyanis nekünk a Családfővel eszünkbe sem jutna valahogy az ebéd vagy vacsora utáni iszogatás. Most viszont - már nem először - Máté juttatja eszünkbe, úgy, hogy előkerít valami finom innivalót. Most 25-én este a vacsora után egy remek rozét, ami tényleg agyon jó minőségű volt és nagyon jól is esett, a végén még gasztronómiai kultúrát tanulunk a fiunktól 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése