Karácsony hetének utolsó hétfője eléggé adventire sikeredett nálunk. Egyrészt én hajnaloztam, mert Toma délben végzett az utolsó tanítási napján a szünet előtt a suliban. Így kis túlzással a munkából érte mentem és fergeteges jókedvünkben - ami a szünetnek és karácsonynak szólt - egyből a Duna-partra vettük az irányt és már az első fotóból jól látszik, milyen jókedvűen búcsúztattuk az iskolát 😉:
Pedig sok időnk nem volt, ugyanis Tomával kisvárosunk oltópontjára mentünk negyed 4-re, előtte még gyorsan ebédelt is egyet a delikvens. A koronavírus elleni oltással kapcsolatban biztosak voltunk abban, hogy oltatunk, bár nyilván, mint minden oltásnál és még Máté esetében is, amikor kapta akármikor a korona elleni oltást, volt bennem egy kis félsz, hogy minden rendben legyen. Azért a képhez hozzátartozik, hogy ez minden kötelező oltásnál, kiskorukban is így volt eddig és csak rájuk igaz, mert pl. magamnál fel sem merült még a korona előtti oltásnál sem, hogy izguljak bármi miatt 😉. Abban biztos voltam, hogy jobb ezen minél előbb túlesni, legalább, ha visszamegy Toma a suliba, addig eltelik 2 hét és itthon vészeli át a veszélyesebb időszakot. Egyébként minden simán ment, nagyon kedves volt az oltásnál mindenki. Toma nagyon jól viselte, se a karja, se semmije nem fájt utána, még csak fáradtabb sem volt. Egyedül egy kis hőemelkedése lett estére, 37,6, aztán semmi, ennyivel lement az egész, január 10-én megyünk újra. Utána meg valahogy nagyon karácsonyi hangulatunk lett, ugyan nem szokásunk, de sétáltunk picit a környéken, megnéztük a városi karácsonyfát és a templom mellett a jászolt, tényleg váratlan, de karácsonyos hangulatban telt az a délután, pedig még csak nem is gondoltuk volna, hogy mondjuk egy oltás után ez előferdülhet, de hát mindig a legváratlanabb szituációkban adódnak a legjobb pillanatok 😉...
Másnap - nekem megint munka után, Tománk pedig Andor barátjától velem hazafelé jövet olyan dél tájékán - a Duna-parton ért minket a karácsonyi hangolódás. Gyönyörű verőfényes napsütés volt, nem lehetett nem kint bóklászni egy picit. A következő 2 nap már úgyis lázas készülődéssel telt, idő sem volt már ilyen úri huncutságokra 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése