Őszi szünet

 Végül nagyon jól telt, remek volt! Annak ellenére, hogy én nem voltam itthon sajnos szinte 3 teljes napot, így is szuper lett, kicsit másként. Voltunk is többfelé, igaz nem annyit, mintha mindennap mentünk volna, de összehasonlítva az előző szünetekkel, nem sokban maradtunk el tőlük.

Amiben pici változás volt, hogy most Toma barátaival nem tudtunk összehozni semmit. Ez részben rajtunk is múlt, hiszen nem tudtam beleszuszakolni a maradék napokba nagyon semmit, tehát nem tudtunk áthívni senkit, amikor Toma Mátéval volt nem is lehetett volna 😅... De részben a többieken, is múlt, volt, aki elutazott a nagymamához, volt, akinek beteg lett sajnos az anyukája 2 oltás után - jól van és minden ok, de hát ez ugye szóba sem jöhetett - és volt olyan is, akikkel egyeztettünk, hogy ez a nap, meg amaz, de valahogy vagy nálunk, vagy náluk csúszott be valami más program. 

Viszont, van élet azért nélkülem is 😉 és ez tök jó is így, megkönnyebbültem picit... Hétfőn Toma Mátéval volt itthon, ilyenkor persze az ebédjüket előre megcsinálom, de hétfőn éppenséggel a hétvégi maradékok voltak. Itt aludt Máté Levi barátja is, úgyhogy 9 után egyedül maradtak itthon, de úgy érzem szuperül eltelt a napjuk. Megszerelték Máté bringáját, mert Levi ilyen nagy szerelő és ugyan nem tudom már mit kellett, de nem tudta Máté használni, szóval ez nagy könnyebbség volt! Persze Toma is segített, aztán kigyalogoltak a Duna-partra, picit messzebb, ahol van egy füves focipálya és legalább 2 órán át fociztak. Utána Levi hazament busszal, Máté Tomával pedig hazajött és ebédeltek, viszonylag későn 2 után, aztán valamit molyoltak itthon, meg Xboxoztak, és már este is lett és jött a Családfő meg én is haza.

Kedden itthon voltam, és mivel Máté beígérte, hogy eljön velünk, elmentünk a Hármashatár-hegyre kirándulni picit. Ugyan a Gluckner Károly tanösvényt néztem ki, de aztán menet közben, részben, mert túlmentünk a levezető úton, részben, mert nagyobb igény mutatkozott rá, így inkább a Gluckner kilátóhoz gyalogoltunk fel. 

Az egyik legjobb program volt a héten, gyönyörű volt az őszi erdő és minden, a fiúkkal meg külön jó volt ott lenni!

A Családfőnek sikerült szabit kivennie szerdára, pont jól is jött ki az egész, ugyanis Máté akkor barátokkal ment mindenfelé, szóval az lett volna csak az opció, hogy Toma bemegy dolgozni Apával. Így viszont közösen lecserélték a téli gumit a kocsin, aztán itthon lődörögtek, filmet néztek és még a Decathlonba is elnéztek délután, mert még mindig hiánya van Tomának tréning gatyókból, meg cipőt is vettek, szóval egy kis téli ruhatárbővítés történt 😉.

Csütörtökön megint szabad voltam, mint a madár, Máté meg az osztálytársaival ment el az egyikük házába, szalagavatós táncokat próbálgattak, mert 4 hét múlva lesz a nagy nap, remélem lesz is... Mi nem mentünk programozni Tomával, mert kijelentette, hogy eddig is minden nap ment valamerre, nem volt kedve. Viszont ezer és egy éve szeretne Junior bankkártyát, gondoltam kiváló alkalom megnyitni. Hát, majdnem sikerült is, elmentünk az OTP-be, viszont ott közölte az ügyintéző, hogy ezt csak időpontra lehet nyitni, mert sok idő és akkor is rengetegen voltak. Nem túlzottan örültünk hiszen már úgy éreztük, amikor sorra kerültünk, hogy ez a küldetés kipipálva... Nincs kipipálva, mehetek vissza ma délután időpontra, Toma nélkül. Na mindegy, de legalább meglesz. Aztán beugrottunk a könyvtárba nekem, egy félretett könyvért, nagyon optimista vagyok, hogy így előre rendelgetek, ez a Bang című könyv folytatása, aminek a felénél se tartok még (mármint az első résznek), mert mostanában úgy olvasok, mint egy csiga 😉... Ezután pedig elmentünk bevásárolni a Lidl-be, vettünk koszorúkat és mécseseket, mert tudtam, hogy max. szombaton tehetném ezt meg, de addig nem húztam volna... Aztán a Mekiben ebédeltünk, hazaértünk és gyors kipakolás után vagy inkább közben, mert félbehagytam, gondoltam később besötétedik, szóval kimentünk egy jó nagy sétára a kiserdőhöz és az ártéri erdőnkhöz is. 

Pénteken dolgoztam, megint tesós nap volt, mert Toma azt választotta. Egyébként nem csodálom, ugyanis Mátéval délelőtt fociztak, xboxoztak, aztán kimentek egy jó nagyot bringázni, de nem a környékre, hanem végig a Duna-parton a csepeli részen, ami nagyon szép! Később értek haza, mint a Családfő 😉, tök jól és tartalmasan elvannak együtt, a legjobb felvigyázó Máté 😀. Én az esti műszakomra, vagyis fél 5-re ráhúztam, mert az éjszakásba még nem tanultam be, sőt még nem is láttam és szerdán azt fogom csinálni, szóval itt volt az idő.... Este 9 körül jöttem haza, még megálltam halloween tököket venni egy 24-ig nyitva tartó zöldségesnél itt a környéken, mert amikor koszorúkat vettünk, azt kifelejtettük Tomával. 

Szombaton brokkolikrémleves és vaníliás-diós guba volt az ebéd, mert vágy volt már, jó rég készült itthon. Délután hatalmasat sétáltunk itt a Kis-Dunánál a környéken, az egyik legjobb minitúránk lett, gyönyörű időnk volt, napsütéses ,szép őszi délutánunk, és még naspolyát és fűzfagombát is találtunk és le is szedtük őket Tomával. 

Máé az egyik barátjával az Aquaworld-be ment, már délután együtt mentek edzeni, aztán bulizni a fürdőbe éjszakáig. Paráztam, mert akivel volt Máté vezet már és kocsival mentek, mindenféle jó tanáccsal elláttam őket, és reméltem, hogy mindent betartanak. Úgy tűnt, ha nem is betartották, de bajuk nem lett, viszont éjszaka mentek a jóbaráthoz, másnap is ott volt még Máté. Mi itthon estébe nyúlóan tököt faragtunk a kertben, mert gyönyörű idő volt, aztán este már kicsit belecsúsztunk a lámpafénybe, de jó fejek lettek a tökfejek... (Az egyiket, asszem a bal oldalit, teljesen egyedül csinálta Toma, az elejétől a végéig, csak a megrajzolásban segítettem)

Vasárnap elmentünk Sárvár mellé a sírokhoz, Máté nélkül, aki totál kimerültnek tűnt, nem volt felhőtlen öröm, hogy nem volt velünk, de ez most így volt és ez van, jövőre igyekszünk valahogy ezt jobban összehozni. Egy nagyon szuper találkozás is ért a síroknál, egy nem is tudott, nagyon távoli rokonommal találkoztam, telefonszámot is cseréltünk és végre a Facebook is beteljesítette, amire a legjobb, ismerősök lettünk ott is egyből. A temető után ha tehetjük, azért szeretem megspékelni ezeket a hosszú és mindig - még sok-sok év után is - fájó utakat egy kis plusszal. Ez legfőképp a fiúk miatt van így, nem szeretném, hogy az állandó temetőtúrákra emlékeznének csak és kizárólag, hiszen akikhez járunk a sírokhoz, ők szinte egyiküket sem ismerték, az én anyukámat vagyis az ő nagymamájukat sem. Ezért találok ki mindig valami olyat is, ami kicsit oldja a temetők látogatását és mást is belecsempész ezekbe a napokba. Most a szülőhelyemet, Celldömölköt vettük célba és elmentünk a Ság-hegyre a Vulkánösvényre. Csoda egy hely tényleg, nagyon rég terveztem, hogy megyünk, gyönyörű, lenyűgöző, és izgalmas is, hegyes, sziklás, lépcsős és sima ösvényes, tele táblákkal, nagyon tetszett szerintem a Családfőnek és Tomának is. Utána a Ság-hegy Fogadóban ebédeltünk, vagy inkább estebédeltünk, aztán hazafelé vettük az irányt.

A tegnapi volt a levezető napunk, az itthoni munkák mellett tanultunk is Tomával, meg persze Máté is ezt csinálta, sőt, még a Családfő is dolgozott itthonról. Ma környezet témazárót ír Toma, de matekból is pótolnia kellett, mert nem volt a szünet előtti utolsó két nap suliba. Persze a fiúk sem és én sem várom a sulit, sőt, kicsit le is vagyunk taglózva. Megint tanulhatunk, edzésre loholhatunk, reggel is állandóan siethetünk, uzsit pakolhatok és hasonlók, az állandó dogákról, tanulásról nem is beszélve.... De egyszer csak lesz téli szünet is azért... 

Viszont úgy érzem, hogy remekül telt ez az őszi szünet, pedig még egy héttel ezelőtt is voltak kétségeim, hogy hogy fog sikerülni. Talán csak a süti sütések maradtak el, arra tényleg nem jutott idő, de szerencsére nagyon sokat jöttünk-mentünk, amennyit lehetett együtt voltunk, bekerültek kifejezetten kreatív időtöltések is a napokba (pl. Mátéval 😉), ami nekem egyébként sem sikerülne, mert nem vagyok fiúból 😀. Szerintem volt olyan őszi szünetünk, ami elmaradt a mostanitól, annak ellenére, hogy akkor itthon voltam én is 😉...