Még július legvégén jártunk ezen a szuper játszótéren, gondoltam ez a kis kiruccanás az időrenden kívül most azért is jó, mert belefér legalább az időmbe ide rakni 😉. Ezer és egy éve terveztük, hogy megnézzük a játszóteret, leginkább társasággal szerettünk volna menni, de az valahogy soha nem jött össze. Így aztán kapva kaptunk az alkalmon, hogy az egyik vasárnap délután a Családfőnek be kellett mennie a munkahelyére valamit elintézni, ami legalább kétórás meló volt, így mi is beültünk hozzá a kocsiba Tomával, kiszálltunk a Hősök terén, ő pedig tovább ment a Dózsa György úti irodába.
Gondoltam, hogy az időpontválasztás nem a legszerencsésebb és bingó, igazam is lett 😉! Tele volt az egész... Először kicsit el is bizonytalanodtam a tömeg láttán - szerintem nekem erőteljes tömegiszonyom lett a karantén alatt 😉 - de aztán nem volt időm ezen morfondírozni, mert Toma meglátta a lehetőségeket és belevetette magát a sűrűjébe! Nekem elképesztő volt és kicsit félelmetes az a sok és baromi magas kötélpálya, amit egyesek minden veszélyérzet nélkül másztak meg. Mondjuk amire kiderült, hogy tényleg csont nélkül megmássza valaki mellőlem, én picit leizzadtam, még kiabáltam is olyasmit utána, hogy ha fenn marad, én tuti, hogy nem tudom leszedni onnan 😉... (Micsoda anyai biztatás, bár szerintem ez inkább magamnak szólt 😉...)
Hát, Toma mindenesetre nem esett kétségbe, szuper ügyesen mászott mindenhol, ráadásul gyorsan, magabiztosan, másokat megelőzve, én biztos nem lennék ilyesmire képes 😉, de szerencsére nem nekem kellett mászni... Tényleg nagyon ügyes volt, mindig tudtam, hogy jó az ilyesmiben (is), de ez most tényleg látványosan bebizonyosodott és persze nagyon élvezte is az illetékes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése