Akármennyire is szerettünk a panzióban lenni, nem azért mentünk Szilvásváradra, hogy ott ücsörögjünk 😉. Ezért amikor az egész napos túrázgatásunk után visszatértünk, tudtuk, hogy estefelé még megyünk valamerre. A Millenniumi kilátó nem jöhetett szóba, mivel már megint zárva volt, de rengeteg jobbnál jobb és szebbnél szebb helyeket járhattunk volna még be a környéken, de egyikhez sem lett volna elég kb. 2 óra. Közben eszembe jutott a szomszédos Bélapátfalva, ugyanis majdnem ott foglaltam szállást és láttam, hogy mennyire gyönyörű helyek vannak arrafelé is!
Eleve felkeltette a figyelmemet a Lak-völgyi tó, ahol még pecázni, fürödni, strandolni is lehet, az egyik legmagasabban fekvő tavunk és csodaszép! Szóval arrafelé vettük az irányt, kinéztem, hogy megint egy kis túrával elérhető ott az erdőben a Lóczy-forrás, úgyhogy azt ki nem hagytuk volna... Fel lehet túrázni a Bél-kőhöz is, ami odafele menet lenyűgöző, a fehér, sziklás vonulataival, de az azért eléggé hosszú túra, mint ahogy a tanösvény végig járása is 5-6 km.
Ezért maradtunk csak annál, hogy megint vittünk üres palackot magunkkal a forráshoz, és gondoltuk megnézzük a tavat, majd meglátjuk a továbbiakat. Ami úgy alakult, hogy pont ki is töltötte az időnket, de csodaszép a tó és a környék, akár még tényleg simán fürödni is jó lett volna, ha nem este 7 körül járt volna megint az idő, na meg persze, ha magunkkal vittük volna a fürdőrucikat 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése