Pénteken sajnos hazafelé kellett vennünk az irányt, pedig még hosszabbításban is gondolkoztunk, de nem volt szabad szoba a panzióban. Azt már szinte a foglalásnál eldöntöttük, hogy hazafelé megnézzük az Egri várat, tekintettel arra, hogy pont Egeren kell keresztülmenni ahhoz, hogy hazajussunk 😉. Még mielőtt Eger felé indultunk volna, célba vettük a Millenniumi kilátót, mivel azzal még tartoztunk a fiúknak. Most ketten mászták meg, pedig még elgondolkoztam én is azon, hogy felmegyek, de 2 dolog visszatartott. Az egyik eléggé prózai, semmi kedvem nem volt megint talpig leizzadni, ráadásul akkor már jó meleg volt az idő is. A másik meg inkább a fiúk felé irányult, láttam rajtuk, hogy ezt most ketten akarják megmászni, ráadásul én csak hátráltattam volna őket a "szintidejükben" 😉, tényleg velem lassabban haladtak volna.
Így aztán mi a Családfővel felkocsikáztunk a kilátó parkolójáig, a skacok pedig tényleg extra rövid idő alatt feljöttek, alig fél óráig tartott nekik az egész, pedig közben megálltak többször fotózni is 😉... Fölfelé nagyon szép volt minden, ott meg én álltam meg kattintgatni:
A kilátóból is gyönyörű volt minden, magát a kilátót nem is fotóztam le, csak a látványt. Eléggé keretbe foglaltuk Szilvásváradot, a Millenniumi tanösvénnyel kezdtünk és azzal, plusz még a kilátóval zártuk a mini nyaralást 😉:
Innen már Eger felé vettük az irányt. Odaérve Toma részéről volt egy kis nyekergés, úgy érzete, hogy nem tud kiszállni az autóból olyan fáradt 😉... Nyilván nem hagytuk annyiba, mert mi meg szerettük volna megnézni a várat, és már majdnem a parkolóban voltunk. Valószínűleg a kánikulai fél órás teljesítménytúra tett be egy picit neki. Szerencsére nem tartott sokáig, éppen egy Lidl mellett mentünk el, ahol megálltunk és vettünk fánkot, amit imád Toma, azzal orvosolható volt ez a hatalmas elgyengülés 😉... Utána úgy nyilatkozott az érdekelt, hogy új erőre kapott 😀!
A vár beváltotta a hozzá fűzött reményeket, egymás után elevenítettük fel az Egri csillagokat is, Tomának meg talán megmaradt a fülébe, hogy amikor majd olvasni kell, legyen kedve is hozzá... Sok minden megnéztünk, a vár külső falait, a Dobó István Vármúzeumot, egy fegyverkiállítást, amit Máté talált és különösen örültünk neki, mert klímás volt és még érdekes is, különböző fegyverek megtöltését, használatát is meg lehetett nézni tévén keresztül. Kihagytuk viszont a panoptikumot és fegyverbemutatót (mert nem udvari harcos volt, hanem fent a múzeumban inkább információ közlő).. Igazából mindkettőt Toma miatt, mert tudtuk, hogy a türelme nem végtelen és a kazamatákba mindenképpen le akartunk menni, úgyhogy volt, amiről le kellett mondani, de majd legközelebb!
Dobó István Vármúzeum
A klímás fegyvermúzeumban, megpihenve 😉...
A Kazamata-túrát nagyon jó, hogy kivártuk, mert egyszerűen szuper volt! Egy jókedélyű nő vezetett minket és tényleg rengeteg érdekességet mesélt, sok mindent megtudtunk és több dolog Toma figyelmét is felkeltette! De már önmagában is izgalmas volt a föld alatti alagútrendszerben barangolni, tényleg örök élmény marad! Arról nem is szólva, hogy természetes légkondiként hatott, ugyanis akkor már fönt, a föld felett kánikula tombolt 😉...
Amikor végeztünk a túrával, szinte ott jöttünk fel a felszínre, ahol a kocsival parkoltunk. Így már nem mentünk vissza a várba, bár nem is terveztük, innen már hazafelé vettük az irányt. Az egyik legszuperebb kirándulás volt ez a 3 nap, bármikor újrakezdenénk, szerintem mindannyian. Annyiból megzavart minket az, hogy olyan gyorsan kijöttünk a várból, hogy még egy igazi, jó egri bort sem tudtunk venni, ugyanis bent az egyik árusnál már kinéztünk belőle, de gondoltuk, hogy nem cipeljük végig magunkkal a föld alatt, majd visszajövünk... Na, ez már nem történt meg, tekintettel arra, hogy már Egert is elhagytuk, amire egyáltalán eszünkbe jutott a bor - még jó, hogy nem vettük meg előre és hagytuk az árusnál 😉 - szóval mondom én, hogy vissza kell menni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése