Erre felénk, el vagyunk kényeztetve a mindenféle tanösvényekkel, a csepeli részen kettő is van, aztán itt a kisvárosunkban még egy és viszonylag közel hozzánk még kettőt bejárhatunk 😉! Időről időre mindig megnézzük őket, hátha változott valami, meg olyan kis szépek is, hogy szeretünk odamenni. Ennél a pár száz méteres, legkisebb ösvénynél most hirtelen ötlettől vezérelve álltunk meg, ráadásul Toma ötletére! Valahonnan, már nem is tudom honnan autóztunk hazafelé, amikor egyesek felvetették, hogy álljunk meg a kis dunai hídnál, ami a tanösvénynél van, mert ott már olyan rég jártunk. Egyébként itt még valahogy soha nem olvastuk végig a táblákat, egyet-egyet igen, de mindet valahogy még egyszer sem, most ennek is eljött az ideje 😉! Sőt, aminek Toma a legjobban örült, hogy látott egy hódot is, én mondjuk nem vettem észre, az egyik táblánál voltam éppen, amire meg odanéztem, már elmerült az a hódocska... Elhiszem Tomának, mert errefelé sokan vannak, a nyomaikat mindig látjuk. Egyébként előző nap, egy másik tanösvényen - amiről még nem is írtam - őzet láttunk a túlparton, szóval most jó világ van ilyen téren...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése