Ez a hétvége egy szempillantás alatt elszaladt! Mondjuk - sajnos - a többi is vészesen gyorsan telik, pedig úgy megállítanám az időt vagy visszatekerném, és mindig nyár lenne... A szombatunk eléggé fáradtan indult, mert az éjszakai zubogó esőre felébredtünk, a Családfő kivételével 😉. Bár tulajdonképpen meglepő, vagy a viharok lettek nagyobbak vagy mi változtunk, de nem szoktunk ilyesmire felriadni, most meg azóta még egyszer ugyanez megtörtént, vasárnap este...
Mondjuk a szombat hajnali dörgött, csattogott és villámlott, majd zubogott az eső a tetőre, amit tök jól lehetett hallani. Én még lejöttem az alsó szintre is, kicsit izgultam, nehogy valahol befolyjon a víz, de szerencsére semmi nem történt. A srácok is felébredtek, Toma át is vackolódott aludni a hálóba, de sajnos mindig ugyanaz volt a felállás, amire majdnem sikerült elaludnunk, újra rákezdett az özönvízszerű eső és ezt játszottuk talán egy órán át, nem figyeltük az órát, a végén csak aludni akartunk már...
Reggel későn keltünk, Máténak is keresztülvágta az idő a hétvégéjét, már pénteken lefújták a balatoni strandolást, amit szombatra terveztek. Aztán később a vasárnapi medencés buli is elmaradt, de ez sajnos csak aznap délelőtt derült ki, amikor is dél körül elkezdett ömleni az eső nálunk, és csak ő volt ráadásul itthon, mert mi akkor már Gyermelyen voltunk és egyesek vadul pecáztak.Szerencsére jól feltalálja magát Máté, ha valami elmarad, akkor helyette találkozik mással, na meg elmegy a konditerembe vagy kimegy futni, a legritkább esteben lógatja a lábát 😉...
Szóval, amire összeszedtük magunkat, már készíthettem az ebédet, közben elment a netünk is, mostanában nem először. Pár nappal korábban is ugyanez történt, de akkor véletlenül sem lehetett a viharra kenni, mert vad kánikula tombolt éppen, de ettől függetlenül egy napig ugyancsak nem volt net. Szóval szombaton is ez volt, szerintem ezért nem vettük észre valamiért Andorék üzenetét, hogy nem megy-e át Toma. Kicsit megkésve kapcsoltunk, de még jókor, hát persze, hogy volt kedve egyeseknek bandázni, át is vittem, medencéztek is, meg nem tudom még mi jókat műveltek, mert én hazajöttem. Itthon újabb hobbinknak éltünk: szortíroztunk 😉.
Ezt egyébként Máté indította el, ugyanis a felső szinten van egy kis rumliszobánk, ahová a mindenféle vackainkat gyűjtjük. Még szerencse, hogy igen pici ez a kis helyiség, ugyanis még így is tök régóta pakolja, elsősorban Máté, mi meg csapódunk hozzá és lelkesen válogatunk, meg van amikor nem lelkesen, hanem kötelességtudóan, de csináljuk. Már csak azért is, hogy Máté előtt le ne égjünk 😉, mert milyen jófejség, hogy ennek nekiállt, én meg mondjuk nyavalyognék, hogy éppen nincs kedvem (szombaton sem volt)...
Na, szóval belefeledkezve a pakolásba, fél 9-e mentem volna Tomáért, de lett abból háromnegyed is, aztán 10 körül értünk haza, mert addig meg elbeszélgettük az időt... Közben volt egy vérfagyasztó élményünk, este hazafelé, a sötétben egyszer csak felbukkant a sávválasztón velünk szemben egy részeg, akit majdnem elütöttem, de még időben félrekaptam a kormányt. szóval megúsztuk! Még azóta is eszünkbe jut, egyébként Tomának is, hogy akár el is csaphattuk volna, mert teljesen dülöngélt, meg valamiket motyogott magában, totálisan be volt állva, nem hiszem, hogy bármire is emlékszik a szombat estéből... A részegeknek tényleg külön védőszentjük lehet...
Szóval vasárnap meg kelni kellett, mert mentünk Gyermelyre pecázni, mármint a Családfő és Toma, én csak asszisztáltam. Máté is jött volna, de úgy volt ugye, hogy délután medencés buliba megy amit el kellett halasztani az újabb özönvíz miatt. Gyönyörű helyen van a gyermelyi tó, a Családfőt egyik közeli munkapartnere hívta meg, akinek van érdekeltsége a helyen. Csodaszép a környezet, a tó, még a büfé is nagyon hangulatos és minden finom volt, és ami a lényeg, hogy degesze fogták magukat hallal az érintettek! Nagyon jól éreztük magunkat, én azért olvastam is közben, ami külön öröm, meg volt egy időszak, amikor kavicsokat gyűjtöttem harmadik gyerekként 😅... Az tuti, hogy megyünk még, pedig Toma iszonyat fáradtan kelt tegnap, izomláza volt a sok halfárasztástól és bedobástól, de azt mondta, hogy akár minden nap horgászna azon a tavon 😉..
Este kilencre értünk a csepeli mekibe, ahol vacsorát vettünk mindenkinek, aztán minél előbb levakartuk a peca maradványokat és mindenki aludt, volna, ugyanis jött éjjel az újabb monszuneső... Tegnap is jó sokat esett napközben, mi ezért délután ruhavásárlásba kezdtünk, ami egyeseket igencsak kiborított, a végén már engem is, ugyanis Toma ruhabeszerzését gondoltam összekötni az enyémmel, de meglepően nyögvenyelősre sikeredett, aminek már az elején is a végét vártuk 😉. Ma meg van egy még jobb programunk, fogorvoshoz megyünk! Máté a fogszabályzó előtti fogkő leszedést kapja, Tomának az egyetlen kiesett tömését kell újracsinálni, nekem meg első kirakat renoválás lesz. Aztán este Fradis BL selejtezőre megyünk, mondanom sem kell, már mindenki azt vizionálja 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése