Tegnap egyből a kedvenc helyünkre mentünk Tomával a mostani, sulis korai hazajövetel, 13 óra után. Már kicsit borongós volt az ég, és ahogy a helyünkre igyekeztünk le is lassítottunk, ugyanis egy vadkacsa pár gubbasztott, szinte a padunk mellett. Araszolva leültünk a másik padocskára, annyira aranyosak voltak, fel sem riadtak, pihengettek tovább 😊. Aztán egy idő után azért eltotyogtak a stég végébe, majd átrebbentek a vízre. Ott olyanok voltak, mint egy házaspár, a tojó hápogott folyamatosan, mintha elégedetlenkedett volna - lehet ránk neheztelt, hogy megzavartuk őket - a gácsér meg csak úszkált mellette, sztoikus nyugalommal 😉... Mi azért a tízórai maradékokat eszegettük egy darabig, aztán szedelőzködtünk, mert kezdett igencsak esőre állni az idő, amire hazaértünk már nagy cseppekben sűrűn esett is. Amikor elindultunk, picit arrébb, a Duna-parton a fűben totyogva láttuk a "házaspárt"...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Először is mindenkitől elnézést kérek, aki aggódott miattunk és, hogy minden rendben van-e nálunk... Minden nem volt azért rendben, de mind...
-
A január nálunk úgy látszik a tanösvények hónapja volt, a másodikai kezdés után, amikor Toma beteg volt, egyik nap a Tamariska-dombnál, más...
-
Örülök mindenkinek, aki ide talált 😊! Fura helyzet ez nekem, picit olyan, mintha most indítanék blogot, pedig majdnem 7 évig írtam ott a má...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése