Múlt héten pénteken az első - mert még lesz több is - tanítás nélküli nap volt, így év végén a suliban. Természetesen Vince jött át Tomához, krumplifőzelék volt a menü palacsintával, amit imádnak a skacok 😉. Szeretem amikor így együtt játszanak, ugyanis a kütyüzés minimális, szinte egész nap a kertben voltak, az idő is szuper volt szerencsére, fociztak, futóversenyeztek, akadálypályát építettek és azon versengtek és Chili cicát nyektették 😉. Most már egy ideje kimehetnek ide a kis öbölhöz, ahol a nagy füves téren jókat rohangásznak, ráadásul hétköznap alig van erre valaki. Viszont fél napon át az igazi sztár, az utcánk véggében lévő nagyobb pocsolya volt. Oda gyűjtöttek köveket és azt dobálták bele, egymást jól lefröcskölve, de ezt már elengedtem két váltás ruhát is lehetett mosni, de mindegy, ez legyen a legnagyobb gond 😀. Nagyon élvezték a kövek kihalászását is, állandóan visszamentek a kis tavukhoz, gyűjtögették a köveket, tornyot építettek belőlük vagy sorba rakták. Amikor kimentem hozzájuk csodálkozó kérdésemre, hogy miért nem a Kis-Dunába dobálják a köveket, teljes természetességgel és látható értetlenséggel a hangjukban a kérdést illetően közölték, hogy ezeket a jó kis köveket nem tudnák kihalászni a Dunából... Hát, ez cáfolhatatlan, a pocsolya azóta is megvan a sarkon, de hogy a köveket hová varázsolták mellőle, az rejtély 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése