Vagyis ugyanazt az országos statisztikát hozza az osztályunk kicsiben, ahonnan kb. 35%-unk maradt itthon, a többiek bent tanulnak a suliban. Állítólag a többi osztályban is sok a hiányzó és még sokan vacillálnak, hogy mégis itthon maradnak. Igazából tényleg nem változott nagyon semmi, Toma csinálja az anyagokat, nem túl lelkesen az igaz, de csinálja. Ezen kívül főzünk együtt, most már rendszeresen együtt készítjük az ebédet - mint tavaly, de akkor valahogy az a karantén jobb volt, nem tudom, hogy a szebb időnek vagy az újdonság varázsának volt köszönhető, de szerethetőbbnek tűnik innen - és a szakadó esőben kikocsizunk ide a Duna-partra. Tényleg nagyon sajátos hangulata van itt nálunk ilyenkor a partnak: sehol senki, minden zöldül és olyan meghitten hazai és nyugodt. Még a telefonom sem volt nálam, ergo egy fotót sem készítettem, de valahogy nem is hiányzott.
Máté most valahogy teljesen nyugisnak tűnik, mint aki megszokta ezt az életet vagy nem tudom, az biztos, hogy a futás lett az ő mentsvára. Tegnap is azért indultunk neki Tomával a lezúduló esőben, hogy valahol összeszedjük a szaladgálásból, de elkéstünk, mert pont befordult az utcában, amikor kifelé tolattam. De, ha már elindultunk, akkor mentünk egy kört is és jól tettük. Fogalmam sincs milyen lesz, ha visszamegy a suliba, akkor 6 hónap után, 1 hónapra... Rendszeresen találkozik a barátaival, általában a távolibb Duna-parton szoktak összejönni hárman-négyen vagy csak egy barátjával, szóval vegyes a kép, de az jó, hogy nem szakadtak el egymástól.
Mint ahogy Toma sem, összefutunk azért cimbikkel kint a parton, tervben van közös bringázás barátokkal, átjön Vince hozzánk (ő is otthon maradt), most is valószínűleg hétvégén, amikor Máté szintén az egyik barátjával találkozik megint, és hát persze, hogy online is játszanak többen egyszerre, szóval a társasági életük azért elég jól működik, a körülményekhez képest. Néha eszembe jut, milyen jó, hogy ez az egész vírusosdi most történt (ha már muszáj volt neki), mert 30-40 évvel ezelőtt merőben más lett volna, sokkal elszigeteltebben éltük volna át és gondolom vakcinát sem fejlesztettek volna pár hónap alatt...
Nálunk az első héten volt két hiányzó Zalánnál, de erre hétre már teljes az osztálylétszám. Én is nagyon várom már a végét, de a java még most jön, ha Rékáék tizedikével visszamennek a suliba..na akkor elszabadult a dolgozat és felelés tenger. VÁÁÁÁ!
VálaszTörlésAmire válaszolok, addigra már el is szabadult a dolgozat és felelés tenger - nálunk is :) ...
VálaszTörlés