Várom a nyári szünetet 😀, mondtam már? Ezen a héten soha nem látott mennyiségeket pótolt Toma, én meg segítettem neki, ahol kellett, mert sok volt az új anyag, főleg matekból. Két dolgozat is íródott, a Redmentán angolból, aztán nyelvtanból és még van egy hátra matekból, de azt csak hétfőn kell megírni, az új anyagok miatt, ami tömeg, kerületszámítás és hasonlók... Ezek az elmaradt, kevésbé fontos anyagrészek, amiket eltolt Erika néni már év elején, arra játszva, hogy ha lesz rá idő, akkor átveszik, de ha elmarad az sem baj.
Örülök, hogy Máté megkapja - valamikor - a Pfizer oltást, mert pont ő miatta kicsit ideges voltam, ugyanis napra pontosan 4 hónap múlva lesz 18 éves... (hú, meg hááááá 😀)... Na, de persze nem ezért voltam ideges, hanem valahogy pont a "gyerek" és "felnőtt" sáv között lebegett, regisztrálni is csak 4 hónap múlva tudtam volna oltásra, szóval ez most kapóra jött és örülök, hogy pikk-pakk túl lesz rajta. Arról nem is szólva, hogy odavolt, hogy megy majd edzőterembe, ha egyszer kinyitnak és ő meg nincs oltva, meg persze focimeccsre és még sorolhatnám... Nyilván ennyi idősen, nekem is ez égető lett volna, már ez az egy év is sok volt neki(k).
A hétvégénk jól telt - ugyan még nincs vége, de megelőlegezem neki 😉 - bár megint nem voltunk kirándulni, illetve egy kicsit igen, de az inkább csak egy nagyobb séta volt itt az ártéri kiserdőnknél (azért az meglepő volt, hogy igazi hátizsákos, kutyás kirándulókkal is összefutottunk ott az erdő "mélyén"...). Viszont most Toma soha nem látott módon élvezte, szerintem azért, mivel ketten mentünk, ott az erdőben végig röhörésztük az egészet, még sót is törtem vele a hátamon 😀, amire nem nagyon emlékezett kiskorából, de most újravettük 😉. Hát szóval vicces volt neki és még sok más is, leültünk egy fán, én annak tövében, aztán odúkat is találtunk, tényleg nagyon jó volt! Ilyenkor bizonyosodik be, hogy mennyire egyszerű dolgok is nagyszerűek lehetnek és elég körbenéznünk és látnunk is magunk körül, tényleg annyi csoda van még egy sima parkban is szerintem....
Ma pedig jött hozzánk Toma Vince barátja, megkértek a szülei, hogy dolguk lenne, és nem érünk-e rá? Na persze, hogy igen, Toma már várta nagyon a barátját! Eléggé biztonságos az egész család, mindenki oltva van, most már a védettség is kialakult náluk, talán nem leselkedik ránk veszély 😉 (soha nem gondoltam volna még a régi életünkben, hogy ilyesmi egyszer végig fog futni az agyamon, mielőtt igent mondok...). Máté az egyik barátjával találkozik, a Családfő pedig itthonról dolgozik egy leadandó munka miatt. Vince estig marad, de azt szeretem bennük a legjobban, hogy ugyan kütyüznek is, de együtt rengeteget játszanak kint, Chiliznek - aki lehet, hogy már előre fedezékbe vonult 😉 - fociznak és a jó ég tudja még miket csinálnak, de nagyon jól érzik magukat, kütyük nélkül is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése