Húsvét

Az idei húsvétunk azt hiszem nem vonul be a legemlékezetesebbek közé, egy kicsit olyan semmilyen volt... Ez mondjuk nem akadályozott meg senkit abban, hogy jól érezze magát, mert szerencsére attól még a kedvünk jó volt és élveztük, hogy itthon lehetünk nyugiban, és próbáltunk kizárni mindent körülöttünk. Jó sokat takarítottam, nagypéntek és szombat is ráment - a sütés-főzés mellett - bár a nagytakarítás idén teljesen elmaradt, aminek nem is örültem túlzottan... Sokat sétáltunk, bicajoztunk, sütöttünk együtt és filmeket néztünk. De valahogy olyan fáradtság vagy én nem is tudom mi nehezedett ránk egész idő alatt, senkinek nem volt kedve semerre menni és mindent olyan félgőzzel csináltunk, legfőképp én feleztem le magamat ahhoz képest, amit ilyenkor szoktam csinálni... 

Már csütörtökön éreztem, amikor délelőtt az utolsó leadandó cikket írtam, hogy nem lesz ez így jó... Egészen addig még a leckéket is csinálta Toma, aznap is, mert annyi volt és nem akartuk a szünetre hagyni, bár kettő rövid így is megmaradt tegnapra, de az már annyira nem volt zavaró. Aztán az elmaradt takarításokkal voltam elfoglalva, főleg pénteken és még szombaton is - mondanám, hogy ezt nem kellett volna, de ez sem lenne igaz, mert az ablakmosás elmaradása és az a szokásos mindet átfogó nagytakarítás is kimaradt, szóval ettől rosszabbul éreztem volna magam asszem 😀...

A takarítások közben persze azért kint is voltunk, meg sütöttünk-főztünk is. Ha jól emlékszem pénteken voltunk kint estébe nyúlóan itt a Duna-parton és találkoztunk egy cuki cicával a kedvenc helyünknél, aki biztos benti macska, mert olyan selymes kis szőre volt, hogy csak na és nagyon édes volt! Sötétedésig kint maradtunk Toma nagy örömére, azóta is többször visszamentünk már, de nem találkoztunk vele sajna...

Egyébként ilyen szép virágzó minden errefelé:

Azt hiszem pénteken csülköt sütöttem, extra finom lett, szombaton tarját-sonkát főztem és kacsacombot sütöttem, az is nagyon fini lett és takarítottam továbbra is. Azért estefelé együtt a fiúkkal megcsináltuk a répatortát, tényleg teljesen közösen, ők mértek és kavartak felváltva 😉. Sütikben most alulmúltam önmagam, csak répatorta és sajtos rúd készült, valahogy igény se nagyon volt többre, Máté például még ezt is sokallta, de azért a sajtos rendesen elfogyott szinte hétfőn, ahogy kisült. Pedig almás pitét is akartam sütni, meg a szokásos kalácsot, a tiramisu is ott motoszkált az agyamban, de Máté hallani sem akart semmi sütidömpingről - érthető, mert így jobban elcsábul az ember fia-lánya, ha diétázik - Toma meg inkább azt mondta, hogy jó, hogy sütünk, de legyünk együtt is inkább... A kis bölcs 😉...

Aztán megejtődött a vasárnapi csokitojás-ajándék kincskeresés a kertben, miután kisütöttem egy fél rakat Orlyt 😉... Mondhatom, hogy ezt nagyon élvezte Toma, készült is rá, engem mondjuk a főzés közben már eléggé nyomasztott, hogy hogyan fogom összehozni élvezetesen ezt a kincskeresést, mert addig még semmit sem találtam ki rá, csak a nagyívű elképzeléseim voltak meg 😉. Mert mindenféle rejtvényekkel szerettem volna kincseket kerestetni, de sajnos erről le kellett tennem és egyszerűen kicsit krimiszerűen lapokra írtam, hogy hol és minek a közelében kell keresni a következő kincset 😉. Szerencsére ez is nagyon bejött, azóta is emlegeti az érintett, hogy ez milyen jó volt, mert először a házon ment végig, föntről le és ki a kertbe, mert ez volt a kívánság, hogy mindenhol legyen minden. Kicsit hosszadalmas volt megírni, de azért összejött!

Több filmet is néztünk, de vasárnap este az egyik legjobbat, egy autóversenyzőset, amerikait, nálunk ez családi film 😉. Hétfőn pedig Toma kívánsága volt, hogy együtt süssük a sajtos rudakat, élveztük is, el is fogyott elég gyorsan. Kerteztünk is picit, a fiúk fociztak kint, és délután Máté futni ment, mi meg bringázni, mert jut eszembe a Családfő volt olyan rendes és megcsinálta a defektes bringa gumimat, pontosabban kicserélte. Így aztán amikor kint a Duna-parton bringáztunk, Máté már előre szaladt, találkoztunk Toma osztálytársaival, két családdal, kint voltak és rohangásztak a gyerekek, így nagy örömünkre mi is csatlakoztunk. Fogósat kezdtek el játszani, de amikor Toma nekiindult minden szülő felnevetett, azt mondták eddig tartott a játék, ezután az fix, hogy Tomát senki nem fogja el 😉!

Majdnem így is lett, sokáig fogóztak, de nem lett vége a dolognak, mert előbb kellett hazaindulni mindenkinek a kijárási és hát a lassan ránk sötétedés miatt....

Szóval ilyen volt az idei Húsvét, kicsit olyan átlagos, de ez legyen a legnagyobb bajunk, főleg mostanában...