Mindig az utolsó pillanatokban kapok észbe, hogy például ezt a napot muszáj felraknom és nem elfelejteni, mert annyira jól sikerült és mindenki remekül érezte magát! Csak ez a nevezetes Toma névnap volt már egy picit régen, még március 7-én, mondjuk jobb később, mint soha! Az is biztos, hogy a temérdek fotó miatt tolom magam előtt ezeket a dolgokat, jó lenne picit kevesebbet fényképezni, de hát ezt úgysem tudom megállni 😉...
Az egész nap sűrű, de szuper volt! Már előző este sütöttem répatortát Tomának, az a kedvence, úgyhogy névnap ide vagy oda, tudtam, hogy ez biztosan lesz és kész! Mivel az illatokat nem tudtam elrejteni, azért az ünnepelt megsejtett ebből valamit, így valahol készült rá 😉. Viszont a lángos tészta teljes meglepetés és nagy öröm lett, mert azt előző este akkor gyúrtam be, amikor már aludt az érintett. Ebédre persze az volt, együtt sütöttük, naná! Közben az volt az a hétvége, amikor a Családfőt beoltották, pont a névnap napján, így mivel ez dél körülre esett, tudtuk, hogy csak azután indulunk, persze négyesben. Sok mindent már nehéz átvinni Mátén, de az ilyen dolgokban mindig benne van örömmel, kérés nélkül és persze most is nagyon ragaszkodott ahhoz Toma, hogy ő is velünk jöjjön. Ez régen ugye természetes volt - most a sima napokon egyáltalán nem az - de ilyenkor nincs kérdés senkiben, csak Toma izgult egy picit, nehogy most is a "hétköznapi szokások" domináljanak 😊, jó látni, hogy így ragaszkodnak egymáshoz!
Mondjuk nem is volt baj, mert gondoltam, hogy így legalább a sötétedést és a kivilágítást meg tudjuk várni a Várban, ahová Toma szeretett volna mindenképpen elmenni, külön kívánsága volt arra a napra! Nagyon megtetszett neki nyáron, akkor többször is voltunk, főleg, hogy a turisták hada mostanában senkit sem zavar ott, az egyik legnyugodtabb hely Budapesten, állítom, hogy a Normafánál egy sima hétköznap többen vannak, mint akkor, a névnapos vasárnapon.
Bejártuk a kedvenc helyeinket, nagyon sajnáltuk, hogy a Ruszwurm cukrászdába nem ülhettünk be, de hát majd legközelebb! Megkerestük újra a Mátyás-templomon a hollót, gyűrűvel a csőrében és most felfedeztük a sárkányos vízköpőket is rajta. Jártunk a Tóth Árpád sétányon, felkutattuk a Sün-házat, ami Buda legrégebbi, ma is működő háza, kürtöskalácsot is evett az ünnepelt és végre megnéztük a csodaszép kivilágítást is. Ez utóbbi ötlet onnan is jött, hogy februárban írtam egy cikket fővárosi programötletekről, ott kutattam utána, honnan lehet a legjobban látni az esti fényeket a városban és persze ez az egyik legjobb hely. Ott írtam a Kolodko-miniszobrokról is, a Várban a Kockásfülű nyulat lehet megkeresni a Sikló környékén - egész pontosan, ha szembe állunk vele a jobb oldali kilátórésznél van - persze őt is felkutattuk 😉!
Visszatérve, itthon kitettem ide bentre chips-es tálkákat - súgott valaki, hogy valami chips legyen az útjelző - mivel gyors is volt, minden tálkában egy volt, így megtalálta a kincskereső, amit kellett. Bent egy Agymenők családi, kint a tök sötétben egy 10 éveseknek való volt az elrejtett ajándék, kicsit Chili furcsán nézegetett, amikor eldugdostam a kellékeket a kertben és külön örült, hogy este 7 után is van társasága. Amikor ilyen jól meglett minden, már csak a tortázás maradt, ami kifejezetten jól esett már mindenkinek. Szuper jó nap volt, annak örültem a legjobban, hogy ebben a rázós helyzetben amiben vagyunk, sikerült egy ilyen jó napot összehozni!
