Tele a telóm házi feladatos fotókkal, pedig még csak két hete, hogy itthon tanulnak egyesek, de már a galéria jól bezsúfolódott...
Egyik esti programom újból a leckés fotók visszaküldése a tanító néniknek, csak most nem emailen ügyködök, hanem a Krétára töltöm.
A nappali szőnyegén szép fegyelmezett sorban színes kisautók kanyarognak - kár, hogy nem fotóztam le - meg labdákba botlok sokfelé és tankönyvek jönnek velem szembe a legmeglepőbb helyeken (igen, még a WC-n is volt már rá példa 😀)
Már megismerem, sőt, még a hangulatát is képes vagyok levenni Máté gimis tanárainak, főleg a matek, angol, német, töri tanárnőnek...
Hol izgatott (általában ritkán, csak doga környékén), hol álmatag hangulat jelzi, hogy az online oktatás nem szünetel.
Napközben újra főzőcskézünk, meg sütünk Tomával, az itthoni menüírás újraindult...
Megint meghallgattuk Vivaldi Négy évszakából a Tavaszt, pont mint tavaly ilyenkor, most is ének lecke volt, rajzolni is kellett róla és közben megint valamit sütöttünk, remélem jövőre nem ugyanígy hallgatjuk 😉... (Kicsit emlékeztet ez az egész arra a mormotás filmre, aminek nem jut eszembe a címe, de a főszereplő mindig ugyanarra a napra ébredt...)
A nappali megint átalakul sokszor "focipályává", ahol csak két játékos játszik, főleg akkor, amikor sár van, fúj a szél vagy...ESIK A HÓ!!! Pont mint egy tavaly márciusi napon, amikor szintén a nappali ablakából lestük, ahogy fehér dara hull mindenfelé fényes nappal, még valahogy arra is emlékszem, hogy akkor snidlinges krumpli volt az ebéd valamivel... Na, az ma nem volt, de legalább elcsíptem a havazást:
Csak azt nem tudom, hogy lehet megint abba a ronda, nemszeretem, kényelmetlen, kinőtt, utálatos, rossz cipőbe belelépni, ami most már a lábunkat is töri...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése