Talán egyszer voltunk idén bringázni a hétvégén kívül, így most már nagyon időszerű volt. Az elindulást nem segítette, hogy a biciklim kisebb renoválásra szorult, a kosártartója elengedett, a kereke leeresztett, de a Családfő megcsinálta, szóval nekiindultunk. Azt nem mondom, hogy épp a legjobb időben tettük ezt, mert kb. olyan 5 fok lehetett és a szél is fújdogált. A végére jól átfagytunk, a kezünk bemerevedett és hideg lett, de azért mi lealább nem fagytunk rá a bringára 😉. Talán ezért sem mentünk messzire, csak a fehér kapun túlra a Duna-partra, Máté után tekertünk - persze nem értük utol - aki éppen a 8 km-es körét futotta, így visszafelé már vele jöttünk. És még jó, hogy nem terveztünk nagy utat, ugyanis pár utcával a hazaérkezésünk előtt éreztem, hogy annyira nehezen tekerem a biciklit, mint még soha. Hát kiderült, hogy valószínűleg defektes a kerekem, mert tök lapos volt szinte, már csak azt nem tudom, hogy ebben a jó kis vészhelyzetben hol találunk egy biciklist, aki megcsinálja 😉...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése