Az izgalmakból akad mostanság, ugyanis úgy tűnik rókák költöztek be a szomszéd utca, egy üres telkén álló pincéjébe... Valamelyik este az egyik ismerősünk 2 rókát is látott. Megoszlanak a vélemények, hogy tényleg ott laknak-e vagy csak bejárnak látogatóba portyázni éjszakánként, ezt még nem tudni. Mindenesetre az egyik éjjel, úgy 10 után éktelen sírás-rívást lehetett onnan hallani, mi is kimentünk, főleg Chili cica miatt, mert miatta aggódunk elsősorban persze, meg az összes környékbeli macskáért is, akiket szeretünk. Mindjárt Chili kis haverjáért Miciért, aki állandóan átjár hozzánk bandázni és a kertszomszédban Porciért. Azt hittük cicát kaptak el, de már egyrészt semmit sem lehetett látni, másrészt a szomszédunk szerint ez az éktelenül fájó sikoly fácántól eredt (akit nem kevésbé sajnálunk, van itt a környéken egy, remélem nem ő volt), mert a régi nyaralójuk mellett sok fácán lakott anno és onnan ismeri fel a hangjukat. Persze Chili az állandó aggodalom tárgya, mindig fellélegzünk reggel, hogy hála az égnek megvan :) , meg persze mi sem szeretnénk összefutni rókákkal mondjuk sétálgatás közben, bár erre napközben talán kevés az esély. Most azért hanyagoljuk a kiserdős-mezős túráinkat, jobb a békesség alapon. A jegyzőnél bejelentette valaki a problémát, állítólag róka-csapdákat tesznek ki.
Én meg jól eltűntem mostanában, mert mindig van valami, legtöbbször cikkeket írok és témát keresek, ami a földön hever mondhatnánk és ez igaz is, mert ötlet az lenne, de elszívja az energiát, hogy mindig figyelni kell valaki más ír-e ilyesmit és legfőképp, nagyon meg kell gondolni mit írunk meg, az olvasottsági adatok miatt. Ami persze nem olyan egyszerű, mint gondolnánk, legtöbbször meglepetést okoz, hogy mi olvasott és mi nem...
Aztán mi van még... Toma visszament fociedzésre, már nagyon látszódott a kedélyén, hogy nem jó ez neki, úgyhogy most járunk. Bár még mindig tornateremben vannak, közben rájöttem, hogy a retro termünknek bio-szellőzése van, ugyanis a karzaton lehet a szülőknek maszkban nézni az edzést és onnan tisztán látszik, hogy az ablaktáblák közül jó néhány hiányzik, szóval az átszellőztetés megoldott :) , és mellesleg jó hideg van minden alkalommal :) ...
Mentek futsal meccsre, múlt héten szombaton Budafokra, na ott nem volt ilyen szellőzőrendszer, úgyhogy aggódtam is picit. Ugyan Tomának sikerült gólt rúgni, amitől nagyon boldog volt, mert összesen ötöt rúgtak az egész körmérkőzés alatt, de kiestek a bajnokságból, úgyhogy mondjuk ezzel a gonddal kevesebb... Most csütörtökön pedig Dunaharasztin lett volna edzőmeccs, kicsit le is terhelődöttnek érezzük magunkat, mert azért ez így hét közben az edzésekkel néha edzőmeccsekkel, meg a hétvégi programokkal nem olyan vidám... A csütörtöki szibériai ítéletidő miatt elmaradt, nem kicsit örültünk :) .
Máté fut rendületlenül és továbbra is unja az egész sulizást. Most az egyik barátjánál van hétvégén, nyomja a sulit, de azért látszódik rajta is néha a fásultság. Bár némely ismerősökhöz képest ő teljesen jó állapotban van, mert hallok azért ezt-azt, hogy kinek milyen a kamasz gyerekkel az otthonlét és hát nem a legjobb. Mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az ofőjük az egyik órára pszichológust hívott, kicsit tartani bennük a lelket, meg hallottam, hogy szorgalmazza a teljes arccal való jelenlétet az órákon, mert úgy tűnik sokan befordultak picit. Szerintem Máténál nagyon sokat számít a futás, mert pont keretet és rendszert ad a napnak és hát ő amúgy is szereti megtervezni a napjait és a szülőin is pont ezt szorgalmazta az ofőjük, ami szerintem egyértelmű, hogy legyen napirendjük és valami elfoglaltságuk a tanuláson kívül is...
Az edzések mellett megvoltak az online szülőik is a héten. Mátéét legalább végig tudtam nézni és hallgatni, Tomáét a Krétán keresztül tartották, pont a szélviharos csütörtökön. Na ott nem sikerült jelen lenni, először úgy tűnt, hogy összejön, de egész nap hol elment a netünk, hol visszajött, akkor éppen úgy tűnt nincs. Messengeren az egyik anyukánál hallgattam végig, amit kell :) , micsoda sajátos megoldások születnek...
Holnap osztályfarsang lesz a suliban, csak a termekben, de annyira későn, csütörtökön derült ki mindez, hogy nagyon nem is tudnánk rá készülni. Toma mondjuk nem is akar beöltözni így, nem is nagyon szorgalmazták a tanító nénik sem, elég álarc vagy valami egyszerű. Hát, mi nem tudom, hogy azt viszünk-e, de legalább fél délelőtt nem lesz tanítás :) és vetélkedős játékokat csinálnak.
Mostanában Toma állandóan elhagy valamit, hol az egyik hótaposóját :) , mert visz be focis cipőt is :) , hol a komplett tesi cuccát :) . Viszont jó hír, hogy megtalálja, azt hittem valahogy be kell könyörögnöm magamat a suliba körbenézni - mert ez nem olyan egyszerű ugye manapság - de Toma váratlanul megoldotta a helyzetet. Hittan órán, ami közel van a talált tárgyak osztályához, megkérte a tanárnőt, hogy had menjen le körülnézni az elveszett dolgok közé és csodák csodájára mindent megtalált :) ! Nem tudom, hogy csinálta, de szuper ügyes volt :) ! Nem is szólt, hogy mire készül vagy csak hirtelen ötlettől vezérelve neki is ott jutott eszébe, azt nem tudom, de nagyon megkönnyebbültem, amikor úgy jött ki a suliból, hogy mindent megtalált!
Na, hát szóval ilyenek vannak, próbálok most már gyakrabban jönni :) ...
