Fekete István tanösvény

Úgy látszik ez egy ilyen nap, a mai háromszori bejelentkezéssel letudom egybe a havi bejegyzéseket itt a blogon, aztán nyomom se látszik egy ideig 😀... Na, azért megpróbálom ezt nem beteljesíteni, de az tény, hogy azt mostanában megfogadtam, hogy ha időm van, felrakom ide amit szeretnék, mert ki tudja mikor jövök megint...

Itt egyébként ma voltunk, a tipikus vasárnap délutáni, ebéd utáni kirándulás lett. Máté az egyik barátjával találkozott, így a Családfő, Toma és én mentünk hármasban. Már decemberben átadták a tanösvényt és kb. onnan terveztem, hogy megnézzük, hát most sikerült, de jobb később, mint soha, ugyebár 😉! A Hárs-hegy külön kis kedvencem, szóval külön öröm volt arra menni és még a nap is csodásan sütött! Azt nem mondhatom, hogy ez a legeldugottabb kirándulóhely, mert voltak rendesen, túrázók, társaságok, futók, de azért nem tömegesen, elviselhetetlenül. 

Nagy kedve volt Tomának is jönni, fotózott is persze, de az nem biztos, hogy ebből cikk is lesz, de ha lesz, jól fognak jönni a képek, szóval betárazni lehet! Már a kezdetek kezdetén egyesek ellenálhatatlan vágyat éreztek arra, hogy megmásszanak kisebb, meredek emelkedőket, ahol lehetőleg nincs semmi kapaszkodó és gatyaféken lehet lejönni, ebből következik, hogy hazaérve a mosásba ment minden, de nem bántuk, mert a delikvens remekül szórakozott 😀!

Még úgy is, hogy azért volt forgalom körülöttünk, nagyon felüdítő volt az egész. A tanösvény nem túl hosszú, így a végén arra gondoltuk, hogy megnézzük a Makovecz-kilátót, mert az utolsó táblától tényleg pár perc alatt oda lehet érni. Örülök, hogy elsétáltunk oda, mert eddig még csak a Kaán Károly-kilátót másztuk meg, de a tömeg, ami ott volt, na az, azért nem volt üdítő... Rengetegen voltak, egy nagyobb társaság is, egy másik éppen szalonnát sütögetett, hát szóval nem volt vonzó, jobb ezt hétköznap útba ejteni, mondjuk egy szép nyári nap - mint a Kaán-kilátónál tettük ezt 😊- na de ez most még nyilván messze van, úgyhogy ha már ott voltunk, fel is mentünk. És bár nem túl bizalomgerjesztő a szerkezet, végül nagyon stabilnak tűnt, a kilátás pedig kárpótolt mindenkit!

Lefelé menet aztán egyesek többször lepihentek, ezzel is növelve a varacskosság érzetét,

találtunk mókus odút, vagy valami hasonlót, mert olyannak tűnt, mint egy odú, tele volt makkokkal, de annyira alacsonyan volt, hogy Toma is simán belelátott, szóval nem hinném, hogy egy mókus ennyire alulra raktároz, de hát ki tudja...

Lefelé is gyönyörű volt minden,

keretbe foglalta a minitúrát, hogy egyesek előszeretettel másztak fogódzó nélküli helyekre, hogy aztán seggféken jöjjenek le onnan 😉...

Annak ellenére vagy tán pont azért, mert ad hoc túráztunk egyet délután, nagyon jól éreztük magunkat, és ami a legjobb volt, Toma imádta talán a legjobban az egészet!