Ilyen is, olyan is...

Egyik pillanatban azt érzem ezzel a januárral kapcsolatban, hogy mindjárt elröppen és hihetetlen, hogy már túl vagyunk a felén, a másik percben meg azt gondolom, hogy ennek a hónapnak sose lesz vége... Hát, valahogy így vagyok mással is, az egyik percben ezt gondolom erről, meg amarról, a másik percben meg ugyanannak az ellenkezőjéről is simán meg vagyok győződve 😉. Jó, nem kell nagy elvi kérdésekre gondolni, ezek a pillanatnyi szeszélyek általában hétköznapi, főleg hangulati dolgok. Azért meglepő, mert nem szoktam ilyen csapongó lenni és nagyon nincs is erre okom, de mégis így érzem. Most éppen szokom magamat 😉...

Egyébként tudjátok, hogy mi lesz egy kenyérrel, ha ráül egy medve? Bundáskenyér 😀 (hehehe)... Ezt én is pénteken tudtam meg és még sok más poént is, mert nálunk járt Toma Vince barátja, aki elég jól ontotta magából az ilyen és ehhez hasonló vicceket, csak éppen a többit elfelejtettem... Úgy látszik a péntek most - legfőképp addig, amíg vissza nem megyünk fociedzésre - beállt ilyen barátos napra, bár - hogy megint ellentmondjak magamnak 😉- pont most beszéltük Tomával, hogy most pénteken lehet, nem hívunk senkit, mert így is, hogy más nagy, óriás dolgok nem történtek, hullafáradtan indult suliba reggel az illetékes.

Most hallom éppen az egyik híradóban, hogy tele voltak hétvégén a kirándulóközpontok, főleg a Kékestető és a nagy síközpontok környéke. Hát, mi úgy látom nem vagyunk formában, mert pont sehova nem mentünk a környékünkön kívül... De visszatérve az előző gondolatomhoz, megvan ennek az oka úgy érzem. A múlt hét nagyon erős volt Tomáéknak, minden gyerek ki is volt bukva egy picit a dogadömpingtől. Írtam valamikor, hogy mik várhatók, de annál sokkal több lett! Volt még pluszban egy matek röpdoga, egy angol, meg tollbamondás. 

A szövegértés extra nehéz volt, legalábbis a skacok szerint, ugyanis úgy jött ki legalább Tomán kívül még három gyerek aznap a suliból (általában jó tanulók), hogy ilyen nehéz dogájuk még nem is volt eddig. Állítólag nem is a felmérő füzetbe írták, egy fénymásolt lapot kaptak, a szöveg a nemzeti parkokról szólt és mondom nagyon, de őrjítően nehéz volt 😉! Toma azt rebesgette, hogy neki kettes lesz vagy jó esetben hármas, jobbra ne számítsunk, örüljünk annak is! Na, ehhez képest négyes lett 😉, hát örültünk neki, mint majom a farkának! Lehet ezt így kell csinálni, mint most egyesek művelték, így még a hármast is el lehetne adni jó jegynek 😉! 

De ettől függetlenül egy rossz jegyen sem lepődtem volna meg, mert ki vannak purcanva az illetékesek! Múlt héten még úgy gondoltam, hogy legalább azzal a héttel letudunk mindent a félévvel kapcsolatban, de nem, nem! Ma éppen nyelvtan TZ-t írnak, holnap matek röpdoga várható, talán a római számokból, de még más is lesz benne, ha jól tudom és ha még ez nem lenne elég, csütörtök tájékán, de lehet szerdán, matek félévit ír az osztály! Hát! Én már alig várok egy olyan hetet, amikor az ág se mozdul, szél se rebben, és mit nem adnék egy olyan hétvégéért, amikor semmit sem kell tanulni!

Máté meg nem hajtja szét magát, mert nem kell. A gimiben valahogy a tanárok kedve is alábbhagyott úgy érzem, bár az is igaz, hogy Máté abban nagyon jó kezd lenni, hogy beosztja az idejét és lehet ez van a mögött, hogy nagyjából mindennel kész van időre, már csütörtökön megcsinálta pl. a beadandót magyarból, amit csak most kell hétfőn leadni. Valahol olvastam is, hogy az online suli azoknak a gyerekeknek kedvez, akik erre hajlamosak, hát, megfigyeltem már tavasszal is, hogy Máté ilyen, szerencsére... 

Máté péntek délutántól szombat estig az egyik barátjánál volt, akivel még általánosban voltak osztálytársak. Ott ketten vannak az anyukával, aki betegállományban van egy ideje, még kérdeztem is, hogy nem érzik-e tőlünk veszélyben magukat - nálunk mégiscsak Toma és a Családfő közösségben van minden nap - de nem érezték, így ez lett a hétvégén. Máténak jót is tett, kell egy kis kikapcsolódás, az biztos. Mi meg szombaton főzésen és kis semmiségeken kívül alig csináltunk valamit, gondoltuk majd másnap megyünk valamerre. De közben rájöttünk, hogy a lecke is több, mint amit gondoltunk, és még a nyelvtant sem árt átnézni, úgyhogy azzal elvoltunk kisebb tologatások közepette...

Közben én meg gyűjtöm a cikk témákat, mert kerestek, már az első héten a családi magazintól, nekem még csak írni sem kellett nekik, örültem is nagyon! Rengeteg anyagot kaptam a belső csoportban a működésükről, cikkekről, megjelenésről, olvasottságról FB-on és a neten. Persze a cikkeket is így kell írni, úgyhogy azért nem írhatok minden olyasmiről, ami érdekel, mert mindenek elé kell helyezni a nézettségi számokat, amit meg is értek. 

Az is kiderült, hogy nem ebből fogunk meggazdagodni 😉, mondjuk nem is így terveztük, és igazából annak is nagyon örülök, hogy azt csinálhatom, amit szeretetek, ráadásul kötetlen munkaidőben! Azért azt tervezem, hogy a sok olyan cikk mellé, ami viszi a nézettséget reményeim szerint - és attól még érdekesek egyébként, vannak köztük olyanok, amik bekerültek volna a repertoárba - becsempészek olyanokat is, amikről csak úgy az érdeklődésem miatt írnék. Na szóval ilyeneket tervezek, de egyelőre nem lehet nagyon ficánkolni, mert még azt sem tudom, hogy a célirányosabb cikkek milyen nézettséget hoznak, ami meg azért fontos, mert ha nem hozom a számokat, nem leszek ott hosszú életű, de hát majd megpróbálok ügyeskedni 😉!