2022. augusztus 13., szombat

Pesti rakpart, Kossuth Múzeumhajó

 Ez egy hamisítatlan, igazi nyári, vasárnap délutáni kis kiruccanás volt. Azzal a kis szépséghibával, hogy mindezt a munkából hazafelé jövet ejtettük meg Tomával, de így is szuper volt 😉... Történt ugyanis, hogy egyesek, feltétlenül végig szerették volna csinálni velem a hétvégi munkát, a hajnali felkeléstől kezdve, de pont itt bicsaklott meg a dolog és szállt el hajnalban a kedv 😉... Egészen úgy fél 8-ig, amikor szemrehányó telefon között kért számon a delikvens, hogy ugyan miért nem keltettem jobban...? 😅 Nehéz ezt jól kezelni, de a kedélyek megnyugtatására abban maradtunk, hogy a nyár végi utolsó hétvégi munkánál ezt pótoljuk, majd ezek után olyan dél körül sikerül jól meglepődnöm, amikor a Családfő beszállította Tomát hozzám segéderőnek 😉. Az utolsó másfél órát együtt csináltuk, ami tényleg jót tett mindkettőnknek. 

Hazafelé jövet persze mondanom sem kell megint a rakparton jöttünk és hirtelen ötlettől vezérelve megálltam először a felső részén, hogy ugyan sétáljunk már ott egy picit. Ez pont az Árpád hídhoz közelebb eső szakasz volt, azt is és a még jóval tovább a Lánchíd felé tök szépen megcsinálták az elmúlt időszakban padokkal, kiülőkkel, szóval már csak ezért is megéri...



Kicsit bámészkodtunk, sétálgattunk, aztán visszaülve a kocsiba - amivel tök simán találtam parkolóhelyet nagy örömömre - arra jutottunk, hogy lentebb is megállunk picit, ahol azért mégis csak rakpartosabb az élet, így pont a Vigadó térrel szemben parkoltunk le a rakparton. Onnan sétáltunk visszafelé, a Lánchíd felé és egyébként nagyon élveztük! Közben a Kossuth Múzeumhajóba botlottunk, ami ott van kikötve a Lánchídhoz közel és már többször tervben volt, hogy valamikor megnézzük, úgyhogy ezt nem hagyhattuk ki!

A gőzösön működik a Vén Hajó Étterem és a régebben olvasottak alapján még derengett, hogy nyitvatartási időben bármikor látogatható, de azért ahogy mentünk lefele a fedélzetre kicsit fura volt, mert a jobb oldali részen vendégek ültek éppen. Na, ez ne tántorítson el senkit, ahogy minket sem tudott, ugyanis az előtérben egy pincérbe botlottunk, aki nagyon szívélyes volt és miután elmondtuk miért jöttünk, mondta, hogy csak nyugodtan nézzünk körbe, menjünk csak ahová szeretnénk! Tényleg ajánlom mindenkinek, mert egy tök szép régi hajó, ami eleve feldobja a napot és ráadásul teljesen ingyen, bármikor megnézhető!











A Múzeumhajó egyébként a századfordulós hajózási hagyományokat eleveníti fel, 1913-ban épült és egészen 1979-ig hajózott a Dunán! Az egyetlen eredeti formában fennmaradt termes személygőzös, a fedélzeten hajó makettek, érdekességek, relikviák, köztük a kormánykerék is megnézhető, amit Toma előszeretettel tekergetett 😉, de a hajó oldalán üveg mögött érdekességek, hajózási díszegyenruhák is vannak és korabeli bútorokkal van berendezve az egész. Nagyon szép, tényleg érdemes arra járni 😉!

Miután mindent megnéztünk, visszatértünk a rakpartra, ahol még azért kisétáltuk magunkat amennyire tudtuk. Messziről indultunk hajnalban, de szuper jó kis spontán program volt, amolyan igazi vasárnap délutánhoz illő 😉!



2 megjegyzés:

  1. Olyan ismerős volt valami, aztán rájöttem, hogy Toma rövidnadrágja. Zalánnak is majdnem pont ilyen van. :) :)

    Klassz képek, jó kis program ez a Múzeumhajó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó volt, ráadásul váratlanul volt nagyszerű és hát a rakpart, de a hajó is szuper jó!
      Örülök, hogy Zalánnal egyen naci van :) , egyébként pont mondtam Tomának, hogy felöltözhetett volna kicsit máshogy is, mert ez olyan otthoni udvaros cucc :) , mondjuk azt tényleg nem tudhatta, ahogy én sem, hogy megyünk bárhová is, a rádióban ilyenkor meg senki sincs rajtunk kívül :) ....

      Törlés