"Nyugis nyári napok"

 Valahogy egész sok "dolgunk" van mostanában, tényleg melós a szünet - bár az is igaz, hogy nagyon élvezzük! Hogy mennyire sűrűek a napok, arra tegnap, július 3-án jöttem rá, mégpedig azért, mert a telefonomban a fotókat nézegetve tudatosult bennem, hogy három nap alatt négy programunk is volt 😉... Voltunk moziban, vízilabda VB-én a Margitszigeten és még robotos kiállításon is, meg buszoztunk is a legnagyobb hőségben, de mondjuk nem önszántunkból... Mindezek mellett még dolgoztam is, egyszer majd visszaolvasva a blogot biztos csak a szememet forgatom, hogy hogy is volt minderre idő 😉. 

Közben Máté hazajött szombaton a Balcsiról, este szedtem fel Kelenföldön. Ahogy megérkezik egyébként, mindig valahogy intenzívebb lesz minden! Két napot van itthon, mert kedden délután már utazik, de már a kocsiban hazafelé mondja, hogy addig vásárolni kell még pár cuccot neki, tegnap az egyik barátja jött (volna) át aludni, akivel nem találkoznak, ma Beni jön este. Beni mondjuk családtag, de vele nem nagyon találkozom, mert este fogok dolgozni, a barát pedig ugyan egyáltalán nem Mátén múlt, de nem jött, mivel váratlanul közbejött neki egy fontos dolog. Ezért aztán este Toma legnagyobb örömére medencéztek, majd hiánypótlást csináltunk és sorrendet módosítottunk a felvételis oldalon. 

Közben én írogatom, hogy mit ne hagyjon itthon, mondjuk az útlevelet, repjegyet, bankkártyát semmiképp. Lemértük az utazótáskáját, a legkisebb verzió lett jó a megadott méretre. Nem lehetett meggyőzni, hogy ne kézi poggyásszal utazzon, egyébként már hónapok óta ő mos itthon magára, mert ezt ő szeretné csinálni, mondtam neki, hogy készüljön, mert így kint is sokat fogja ezt művelni 😉. Közben valahol, valami videóban látta, hogy a kézi poggyászos utazás mellé sokan párnát visznek, egy nagyobb párnahuzatot, amit ruhával tömnek ki, ő pólókkal fogja. Ezért ma még munka előtt, most nemsokéra elmegyek úgyis nagybevásárolni és valahol veszek egy díszpárnahuzatot is erre a célra. Én még mindig csak a fejemet fogom, mondjuk az is igaz, hogy én 3 napra sem férnék be egy kézi poggyászba, nemhogy majdnem egy hónapra...

Közben meg nem mutatom, de nehéz a szívem, még soha nem volt ilyen sokáig távol tőlünk, főleg nem ilyen messze, izgulni is biztos sokat fogok, de persze örülök is, mert tudom milyen nagy élmény lesz ez neki... Hát, ilyen ez...