Mindig annyi mindenről tudnék írni, de van, amikor csak elszaladnak mellettem a napok, mint ahogy most is... Talán ott folytatom, hogy megvolt Máténak az emelt szóbelije töriből és hát nem sikerült valami fényesen... Az egyik legrosszabb tételt húzta, amit nem akart volna, eléggé összetett volt, mert ott mindegyik az, nem tudnám a címét, de Zrínyi Miklósra volt kihegyezve, ami sajnos Máténak nagyon nem feküdt... Mindegyikhez van valami mellé, térkép, valamilyen ábra, amiről beszélni kell, ehhez forráselemzés volt, de az sem volt a legjobb, szerinte sz@r volt... Persze semmit nem mondtak, eredményt csak 17-én (!) tudunk meg, addig ki is fekszem...
Elvittem Mátét, mert csütörtökön nem dolgoztam, megvártam a kocsiban. Szörnyű volt, agyon izgultam magam, ráadásul dög meleg volt, vittem könyvet is, de kb. háromnegyed órát vártam, az utolsó negyed órában jutottam el oda az izgulásban, hogy olvasni is tudtam, de addigra szinte kijött Máté. Az nem volt egy jó nap, hazaérve már szinte mentem Tomáért, aki reggel már fájdogáló torokkal ment suliba, de bement, mert év végi dogát írtam matekból. ahogy odaértem érte, már láttam, hogy nagyon nem jól van, egyre jobban fájt a torka. Hazaérve lefeküdt aludni (!), jó sokat aludt, aztán felébredt, és megint elaludt, olyan 9 körül, utána fel sem keltettem, hagytam pihenni.
Másnap persze nem ment suliba, de valamivel jobban érezte magát, a torka fájdogált még, de kevésbé, hőemelkedése nem volt. Aznap, pénteken volt még egy sürgős dolgunk, elmentünk Máténak útlevelet csináltatni. Ugyanis, ha minden a tervek szerint megy, akkor július 5-én utazik Beniékkel Angliába, és majdnem 1 hónapig marad... Beniék június közepén érkeznek haza és így tök jó, mert velük együtt repül majd vissza, szóval az útlevelet nem lehetett már húzni, hiszen Angliába már csak azzal utazhat ugyebár. Ott még bizonytalankodtunk, hogy sürgősen kérjük-e meg plusz 19 ezerért vagy hagyjuk simán, de az ügyintéző szerint 14 nap alatt általában mindenki megkapja, mert ez a hivatalos időkeret is. Hallgattunk rá, mert még utána is van két hét hogy megérkezzen. Soroksárra mentünk a kedvenc okmányirodánkba ahol most is, szinte hihetetlen, de ahogy megnyomtuk az útlevél gombot, egyből felvillant a számunk a kijelzőn 😉... Negyed órát voltunk bent, tényleg extra gyors volt minden.
Szombaton még dolgoztam, azóta pedig egyéb ügyeket is intézek. Például a tanító nénik év végi ajándékát már a sokadik körben, azt találtuk ki, hogy közös ajándéknak mindenki 2 kavicsot befest otthon a két tanító néninek, ráírja alkoholossal a nevét és a kavicsokat betesszük egy szép üveg tartóba, ez szerintem kicsit különlegesebb, nem megszokott ajándék. Aztán kapnak egy kézműves, eléggé márkás nyakláncot is osztálypénzből, de ezt amire a csoportban megszültük és eldöntöttük, azt nem írom mennyire kivoltam a végére... De persze ezeket is koordinálni kell, a legtöbb gond a nyaggatással van, hogy mindenki szóljon vissza, jelezzen erről-arról, stb. Arról nem is beszélve, hogy még heten az osztálypénzt sem fizették be májusig, őket is hajkurásznom kellett, amitől nem kicsit voltam kipurcanva. Néha már nagyon sok ez az egész, de egyrészt Toma úgy ragaszkodik ehhez, mintha valami államtitkári pozíció lenne 😉, szerinte azért, mert így tök jó programokat tudok kitalálni az osztálynak - megjegyzem évente max. kétszer 😉. Másrészt jövőre átmeneti osztályfőnökünk lesz, a mostani egyik tanító néni, mert aki az ofőnk lesz 6-tól, neki az osztálya most lesz nyolcadikos, őket nyilván végig viszi. Hülye vagyok, mert ha arra gondolok, hogy lemondok, mindig eszembe jut, hogy jövőre szerintem nagyon fura évünk lesz, ha ez a stabilitás is elszáll, akkor azt biztos megsínylik a gyerekek, arról nem is szólva, hogy a helyemre senki jelentkező hülye nem akad...
Na, szóval így vagyunk most, remélem hamar szünet lesz - és végre Máté is túl lesz mindenen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése