Érettségi, második felvonás

 Mondhatjuk, hogy amire véget ért az írásbeli érettségi, Máté is meggyógyult. Már csütörtökre egész jól volt, de talán szerdán sem érezte magát már nagyon rosszul. Ugyancsak szerdán, az emelt töri elég jól sikerült, átnézve a javítókulcsot, valószínűleg négyesnek megfelelő lesz, ami emeltből szuper! Másnap az angol is jól sikerült, úgy néz ki az is négyes lehet, csak éppen két emailt is írni kellett, aminek a formátuma nem biztos, hogy minden szempontból jó lett, reméljük nem ezzel a formalitással veszít értékes pontokat 😅... Összességében nagyon örülünk, és ámulunk-bámulunk, büszkék vagyunk, tényleg ez olyan nagy dolog volt Mátétól, betegségestül, mindenestül...

Tegnap viszont Toma nem ment suliba és ma sem volt. Szerdán éjszakás voltam, nem találkoztam vele, de elújságolták a telefonba, hogy rengeteget tüsszög és piros, könnyezik a szeme. Már akkor gondoltuk, hogy allergia, bár ilyen szélsebesen pár óra alatt furcsa volt az egész. Reggel, amikor felkelt a delikvens, kicsit ijesztő volt a szeme is: piros, könnyezett és mintha kisebb is lett volna. Mivel Eszter néni délelőttös, sőt reggeles volt, gondoltam bevisszük Mátét az érettségire fél 9-re, aztán megyünk a rendelőbe. Így is lett, telefonon bejelentkeztünk, 9-re mehettünk is. Persze allergia, kapott gyógyszert és szemcseppet, ősszel pedig meglátogathatjuk az allergológiát 😅... 

Azért a heti utolsó, az angol érettségi után mindenki felszabadult, Máté találkozott az osztálytársaival, miután hazajött, lazításképpen lenyírta a füvet 😉. Tök jó fej volt, mi is kimentünk neki segíteni gazoltunk, elvadult kúszónövényeket irtottunk és közben tényleg jól éreztük magunkat és kikapcsoltunk picit... Mai programunk a tavaszi ruhatár felfrissítése volt. Már nagyon régen megígértem Máténak, hogy elmegyünk és bevásárolunk neki, ez mostanában közös programunk lett 😉.

Mivel Toma is itthon volt, ő is velünk jött, szerencsére az üzletekben nincsenek pollenek, szóval nem érezte rosszul magát 😉... Elmentünk először a Nagyvárad térre, mert hónapokkal ezelőtt említettem Máténak, hogy ott volt régebben egy tök jó használt ruhaüzlet, aztán jobban utánagondolva az kb. 10 éve volt, amikor Tomával járkáltam vizsgálatokra a kórházba és betértem oda többször. Egyébként nem vagyunk egy használtruhásak, nem szoktunk nagyon így vásárolni, de Máté nagyon ragaszkodott hozzá, hogy kipróbálja.

Hááát... Lehet ezután sem leszünk. A környék sajnos eléggé lepukkant, az emberek, az aluljáró és minden valahogy nyomokat hagyott mindkét fiúban. Tényleg fura volt ez is nekem, hogy ennyire megérintette mindkettőjüket... Amire eljutottunk az üzlethez, már volt egy alaphangulatunk, ott talán egy dolgot ha vettünk, aztán igyekeztünk vissza a kocsihoz. Viszont a vissza út is ugyanarra vezetett ugye, Toma elolvasgatta az aluljáróban a kiírásokat, hogy kinek milyen baja van, de tényleg látványos volt valahogy a leépültség... Még Máté is azt mondta, hogy ő sem akar erre jönni-menni, és mindketten örültek, hogy ott lakunk, ahol lakunk és nyomasztották őket az emberek is. Igen, a jó szó a nyomasztó volt.

Aztán átmentünk az Allee-ba, mindig ott kötünk ki valahogy. A New Yorker-ben bevásároltunk Máténak - az a kedvenc helye - Tomának nagyon most nem terveztük, de mivel nyafizott, hogy ő nem kap semmit, körbenéztünk és egy másik üzletben azért neki is sikerült jó pár dolgot beszerezni... Meg még két napszemüveget is lekapcsoltak mindketten... Máté megjegyezte hazafelé. hogy ez az Allee-s vásárlás jót tett a lelkének a másik hely után... Tényleg látványos, hogy mennyire más a két közeg, a fiúk szerint egész mások az emberek erre felénk. Felért ez egy mini szociológiai körképpel... Jól benne jártunk már a délutánban, amire hazaértünk, még beugrottam a könyvtárba meghosszabbítani a jegyemet, mert lejárt, aztán vettünk Mekit és még hazafelé Toma tankönyveit is felvettük a suliban. Máté pedig estére elment az osztálytársaival érettségi után ünnepelni. 

Én holnap hajnalban dolgozom, kész kihívás lesz bejutni Óbudára a Giro miatt, na meg hazajutni is 😉...