Anyák napi

 Ugyan az egyik legstresszesebb időpontban volt idén anyák napja - az írásbeli érettségik előtt egy nappal, ráadásul aznap volt szegény Máté a legbetegebb - mégis talán az egyik legszebbre sikerült, mindig emlékezni fogok rá szerintem 💓! Ezért is muszáj itt megörökíteni, hogy tényleg megmaradjon, ne halványodjon el. Idén Toma elvarázsolt aznap, mindent megtett, amitől szép vagy inkább csodás lehet egy anyák napja. Először is úgy kezdte a napot, hogy korán felkelt és a Családfő jóváhagyása után, biciklivel letekert ide a Duna-partra és az egyik kedvenc helyünknél, ő úgy mondta, hogy pont a Ponty utcánál 😉, lement a padokhoz, ami mögött egy csodaszép nagy orgonabokor nyílott éppen. Hozott egy csokorra való lila orgonát, aztán amikor ébredeztem, feljött és elmondott egy verset, amit saját maga megtanult.... Ez a versike benne volt abban a gyönyörű kis kártyában, amit a suliban saját kezűleg készített, színezett és írt rá, amit akkor ott reggel átadott nekem... A meglepetéstől még a szavam is elakadt, nagyon megható volt az egész. Leérve, még vártak azok a gyönyörű cserepes virágok, amiket a Családfővel együtt szereztek be... És még mielőtt kihagynám, a betegsége és a sok másnapi izgalom ellenére Máté is lejött és felköszöntött aznap! Tényleg nagyon meghatódtam...