Azt nem tudom mennyire meséltem, hogy nagyon bírom, ha már ilyen messze járok dolgozni, az pont Óbudán van és pont azon a részen, a Fő térhez közel. Nagyon szeretem azt a környéket, szerintem elbűvölő a macskaköves, régies kis utcáival, tereivel. Egyszer régebben, amikor a Családfő elkezdett a mostani helyén dolgozni és akkoriban még a Pesti rakparton kocsikázott minden nap, amikor panaszkodott a dugókra egyszer azt mondtam neki, hogy én örömmel ülnék a dugóban, ha minden nap azt a látványt nézhetném ott a rakparton. Hát, vigyázni kell az ilyen kívánságokkal, mert most én is ilyen dugókban ücsörgök csak éppen a túloldalon, a budai oldalon 😉. De egyébként annyira tényleg nem bánom, szeretek nézelődni, ha napközben lassabban haladok, mindig találok a rakparton valami látnivalót, hol egy horgászt, hol egy kisgyereket a szüleivel, de ha csak a túloldalon a régi házakat és a Parlamentet nézhetem, már az is üdítő! A Családfő sokszor mondja, hogy menjek már át az Árpád hídon ilyen dugókban és menjek a Hungária körút felé, de eddig még soha nem vitt rá a lélek. Minek? Ott is dugó van, viszont sokkal szürkébb, lehangolóbb arrafelé minden, a Budai rakparttal fel nem veheti a versenyt 😉... Na szóval, kicsit elkalandoztam... Az adventi időszakban gyönyörűen ki volt és még mindig ki van világítva Óbuda, főleg az a környék a Fő tér felé. Imádom az ilyen kis lopott pillanatokat, amiket lefotóztam az autóból. Az első képek egy éjszakai munka után, olyan éjfél körül készültek, senki nem járt az utcákon, kényelmesen megálltam és a kocsiból fotóztam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése