Balatoni szülinap

 Ez, aki picit is ismer minket - akár innen - szinte biztosan tudhatja, hogy Tomáról van szó 😉! Aki egyszerűen imádja a Balcsit, felnőtt korában oda szeretne költözni! Bár dilemmázik néha, hogy itt nálunk a Kis-Dunát is nagyon szereti és az év nagy részét itt szereti tölteni, de hát a nyár az Balaton szempontjából mindent visz nála! Fejben ezt egyelőre úgy oldotta meg, hogy ő oda leköltözik - tök jó lenne nekünk is, talán nyáron ott nyaralhatnánk, ami egyelőre Tomát sem riasztja vissza, bár később nem biztos, hogy így lesz ez 😉 - viszont az itthon az megmarad neki, hiszen mi itt lakunk majd, szóval ide is bármikor jöhet és nem veszíti el, ha hiányzik neki a környék és az itthon, akkor jön, amikor csak akar.. Erről meg is erősítettem, hogy természetesen ez mindig így lesz!

Szóval ezért vettük ki a villát is arra a pár napra, mert az, hogy az alsóörsi szállásadónk összekeverte az időpontokat, az azt is jelentette, hogy Toma Balcsis szülinapja is ugrott volna, amit persze nem hagyhattunk... A balatonalmádi villa nagyon jó választásnak tűnt, bár előző nap, amikor érkeztünk szakadt az eső, ami egyébként meglepő, mert Toma szülinapján eddig talán egyszer volt rossz idő, a 8-on, amikor ráadásul az F1 szabadedzésével leptük meg, bár akkor az senkit és természetesen őt sem érdekelte, hogy esett... Szóval szerencse volt, hogy előző nap kieste magát az eső, a szülinapon már napsütés volt, igaz csak mérsékelt meleg, ami szintén szokatlan, mivel ilyenkor mindig gatyarohasztó hőség van általában 😉.

A villában ébredni is jó volt, kényelmes, felújított , de régies hangulatú volt az egész, nagyon megszerettük! Mivel egyáltalán nem éreztük a késztetést, hogy olyan 22 fokkal délelőtt a strandon kezdjünk (kivéve Tomát, de megnyugtattuk, hogy délután már inkább strandidő lesz), ezért először a Balaton partra mentünk sétálni, ami kifejezetten az ünnepelt kívánsága volt! Látni akarta, hogy megvan még a Balaton 😉...

Utána már előre tudtuk, hogy bobozni megyünk, tavaly gokartozni voltunk (jövőre lövésem sincs mit csinálunk 😉), de az azért nem olyan jó, mint a Hungaroringen - és mi sem izguljuk szét magunkat legalább, ha kimarad - szóval ez jó választásnak tűnt. Egészen addig, amíg oda nem értünk, ugyanis a teltház teltháza volt, mert hát mindenki ezt jó programnak gondolta nem olyan melegben... Azért természetesen beálltunk a sorba, aztán megtaláltuk a módját, hogy hogyan ne várakozzunk annyit, valaki, legtöbbször én álltam sorba, amíg csúsztak az érintettek, mert rengeteg jegyet vettünk...

Először próbáltuk elmismásolni vagy legalább nem reklámozni, hogy már Toma is mehet egyedül a bobbal, de amikor meglátta a nála kisebbeket beülni egyedül a bobokban, már nem tudtuk szépíteni a dolgot 😉... Mondjuk gondolhatná a laikus, ha már gokartozni egyedül képes, akkor bobozni is, és ez teljesen igaz, veszélyesebb is szerintem a gokart, de itt meg olyan hosszú és beláthatatlan ugye a pálya, hogy ezért volt bennünk egy kis félsz.... Persze Tomában nem és tényleg nagyon ügyes is volt! Először Máté ment mögött és mindig valaki mögötte volt közülünk egy ideig, volt olyan, felállás is, hogy én Mátéval - az tikkasztó, ugyanis Máté a kanyarokban sem fékez picit sem - volt olyan, hogy elöl ment Máté, utána Toma, majd én, végül a Családfő, szóval mindenféle formáció előfordult. 

Aztán a végén az lett, hogy a maradék kb. 5 jegyet Toma bobozta le, én meg asszisztáltam a sorban állásnál neki, addig a Családfő és Máté megrendelte az ebédet és helyet foglaltak, mert ott is tömegnyomor volt.

Utána visszamentünk a villába, átöltöztünk a strandoláshoz, amit senki sem sürgetett, kivéve Tomát, mert nem volt olyan szuper azért az idő. Szerintünk. Egyébként semmi porcikám sem kívánta akkor a vizet, pedig én lelkes vizezős vagyok, de megígértük és hát Toma persze rá volt készülve, úgyhogy úgy voltunk vele, majd legfeljebb 10 perc után kijövünk. Hát az a 10 perc, legalább másfél óra lett, ugyanis meglepően jó volt a víz, nagyon élveztük, végig labdáztunk, mi Mátéval úsztunk is picit, szóval szuper jó volt minden!

Estefele volt már, amikor visszaindultunk a villába, mert a szülinapi tortázást nem akartuk elnyújtani. Gyorsan még a strand előtt felkentem a répatortára a hirtelen kikevert mascarponés krémet, úgyhogy visszaérve már csak tálalni kellett. Amit a teraszon ejtettünk meg, ugyanis nagyon jó ki terasz és szépséges kert van ott, nagyon is jó volt! 

Az ajándékot az ünnepelt előző nap kapta meg, ugyanis a PC-t, ami a szíve vágya volt - mi meg készülünk kicsit a járványügyre is (nem ám, de akkor is jó lesz, ha megint helyzet lenne) 😉 - nem tudtuk leszállítani Almádiba 😉... 

A nap maradékában már csak a levezetés volt, most is, mint tavaly, esti kivilágítást szeretett volna nézni az illetékes egy kis Mekizéssel összekötve, amit csakis Veszprémben kivitelezhettünk, vagy Siófokra mehettünk volna még át (mert ezen a két helyen van Meki a Balatonnál), de azért szebb is Veszprém, kötődéseink révén jobban is szeretjük és hát közelebb is van. Szóval mentünk egy nagy kört, girbegurba utcácskázva mindenfelé, a vár környékén bolyongtunk, meg a színház felé, végül megvettük a Mekit és hazafelé megeszegettük...

Ilyen volt ez a szuper szülinap, szerettük 😍!