Napi vegyes

Még éjszaka sem gondoltam volna, hogy ilyen rendkívül színes napnak nézek elébe, pedig akkor már valami körvonalazódott. Először is két napja jöttem rá, hogy ma délelőtt 10-re a rendőrségen van jelenésünk a Családfővel, ahol is tanúskodnunk kell... Még mindig az ezer éves ügy: a természetőr állítja, hogy itt földfeltöltés történt kb. 3-4 évvel ezelőtt, amikor összefogva a szomszédsággal kitakarítottuk a kis öböl környékét. Az egyik ide költöző szomszédot vádolja ezzel legfőképp a természetőr, a jegyzőkönyv szerint a tanúk (a szomszédság) szerinte összezártak - vagyis mi is - és mindenki egyfélét mond... Az nem tudom miért nem jut eszébe, hogy esetleg az igazat mondjuk, mert tényleg senkivel, talán még a Családfővel sem beszéltünk össze a tanúvallomások előtt, esetleg utána megbeszéltük - de csak vele - hogy mi volt, ugyanis nem volt miről beszélni, mert azt mondtuk, ami történt... Egyébként meg milyen szuper, hogy jó tett helyébe - nevezetesen, hogy kitakarítod a környezetedet - feljelentést és évekig szóló tanúskodást várhatsz... Még jó, hogy ez nem szegi kedvünket, pedig beleférne...

Na mindegy is, csak most már kezd unalmas lenni, hogy a természetőr miatt nem tudja lezárni a rendőrségen a hölgy az aktát, mert miatta dobja vissza az ügyész, nekünk pedig nyaranta bevett programunk kezd lenni, hogy bejárunk tanúskodni. Ez a bevett program, most különösen nehezen jött össze, ugyanis kb. a negyedik időpontot beszéltük meg a hölggyel, mert vagy ő ment szabira, vagy mi utaztunk el... Mellesleg lassan már arra sem emlékszünk, hogy miről tanúskodunk, annyira régen történt az a nagy semmi 😉.. Egyébként a természetőr figyelmébe ajánlanám melegen, hogy kicsit feljebb a Duna-parton jobban is körülnézhetne, mert valakik rendszeresen lerakják bizonyos helyeken a szemetet, azt nem tudom miért nem olyan fontos felderíteni, de nem létező feltöltéseken tök jól lehet évekig nyammogni...

Na, de visszatérve a gyökerekhez, Máté az egyik barátjával ma levonult Szántódra nyaralni 😉, ketten, és hát hogy is mondjam, azért ez nem nyugtató jelleggel hat rám. Bár az az igazság, hogy tulajdonképpen fellélegeztem, mert még pár napja is arról volt szó, hogy ketten, a haver frissen szerzett jogsijával leautóznak. Bíztam kedves anyatársamban, hogy ezt nem engedi, és persze bejött a számításom, így maradt a vonatozás. Mondjuk, azt nem tudom mi lett volna, ha megengedi a dolgot, mert akkor improvizálnom kellett volna, azt ugyanis szerintem mi nem engednénk 😉. Aztán az is lehet, hogy Máté a legnagyobb manipulátor 😉, bedobta a leautózást, majd visszakozott, utána pedig elégedett mosollyal nyugtázta, hogy megkönnyebbülve engedjük el oda, ahová egyébként nem annyira nyugodtan engednénk 😉... Ezt már lehet soha nem tudjuk meg, a lényeg, hogy most már lent vannak.

Pénteken, esetleg szombaton jönnek haza, de csak azért, mert vasárnap együtt megyünk a Balcsira pár napra, ugyanis Toma szülinapja lesz és gondoltam előtte azért mosok neki párat. Szóval magukra főznek, vásárolnak és csinálnak mindent. Állítólag grillezni fognak minden nap, előre pácolt húsokat vesznek és megsütik, mert mást azt mondják nem tudnak csinálni 😉. Mondjuk tavaly is grilleztek sokszor, de akkor ott volt a barát anyukája. Ezen kívül strandolnak és tájékoztatásuk szerint buliznak nagyokat, Siófokra is készülnek többször átvonatozni... Hát na, biztos nem ez lesz a legnyugodtabb hetem! 

Tegnap este már a barátnál aludt Máté, hogy onnan reggel indulnak alapon. Éjjel jött az üzenet, hogy mi lenne, ha kivinném őket a vonathoz, mert annyi cuccuk van. És tényleg, elektromos roller, laptop, ilyen kütyü, olyan izé, súlyzók (!), hát a kocsiba alig fért be... Már azon gondolkoztam, hogy leviszem őket Szántódra, de letettem róla, majd arról is írok, hogy miért. Így a rendőrség után, fél 11 tájékában odafele vettük az irányt Tomával, ugyanis legnagyobb ellenkezésére jött velünk a Rendőrségre (is). Ezen egyébként teljesen odavolt, hogy miért nem maradhat otthon egyedül, de ez most egy fél napot jelentett volna, úgyhogy inkább kihagytuk...

Nagy nehezen megérkeztünk Kelenföldre, ahol rájöttünk, hogy automatás jegyet kell még venni. Hát, még soha nem vettünk így, de mindennek eljön az ideje, gondoltuk, hogy van háromnegyed óránk, még sok időnk is lesz.Hát, nem éppen, mert amit kinéztek vonatot, az nem állt meg Szántódon, de ezt csak nagy nehezen derítettük ki ott a gépezetből, mert nem találtuk, hogy kell megnézni a megállókat, csak nagy nyögvenyelősen jöttünk rá. Akkor ott tanakodtak, hogy mi legyen, menjenek a másikkal vagy szálljanak  le Földváron és onnan gyalogoljanak. Ez utóbbira szavaztak, mert a következő vonat csak 2 óra múlva jött volna. Aztán  a biztonság kedvéért vettünk a rollernek is jegyet, bár szerintem nem kellett volna, de nem szerették volna, ha lepaterolják őket a vonatról és igaz is... Na, akkor megint újrakezdtük a jegyvételt, de már csak 10 perc volt az indulásig. Két automata volt, a másiknál jó nagy sor állt egy ideig, mert hozzánk nem mert jönni senki, de mindenki nagyon megértő volt és egy szót sem szólt 😉...

Aztán a fiúk felszaladtak a csomagokért, amiket a kocsiban hagytunk, mi megvártuk a jegynyomtatást Tomával, összetalálkoztunk útközben és loholtunk a négyes vágányhoz. Hát, mit ne mondjak, úgy felpakolva, rohanva, a frissen vásárolt jeggyel, kicsit szeleburdi család feelingem lett 😉... Ilyen se volt még, de fellélegeztem, amikor elment velük a vonat...

Utána mi meg Tomával célba vettük a gyerekrendelőt, ugyanis a rendőrség és Mátéék között megálltunk itthon - mert kikerülni sem tudjuk a házunkat - igazából pisilni, de közben Toma észrevette, hogy a bal felkarjában van valami. Olyan kullancshoz hasonlító valami volt, de annyira pirinyó, hogy még nagyítóval sem lehetett biztosan látni... Hát, beszéltünk a Családfővel is, arra jutottunk, hogy bemegyünk a rendelőbe, ugyan a doktornénink csak délután 5-től van hétfőnként, de hét csak lesz ott valaki, aki megnézi és esetleg ki is szedi, akármi is ez... És azt hiszem itt szállt el végérvényesen az, hogy Mátéékat leszállítsuk autóval a Balatonra...

Egyébként a rendelőben tényleg volt egy orvos, de be sem lehetett hozzá jutni, mert sokan voltak a váróban is, de még többen voltak beírva időpontra. Az asszisztens javasolta, hogy menjünk vissza délután a doktornőnkhöz, de megnézte a valamit és nahát, felkiáltással azt mondta, hogy ő sem tudja mi ez, tényleg mutassuk meg a doktornőnek! Hozzáteszem nem volt riasztó, sőt, inkább az volt a furcsa hogy milyen pici volt, és már reggel óta is nőhetett volna, de semmi nem történt... Hát, én már nagyon kivettem volna valahogy, de mivel mindenki óva intett tőle, nem mentünk kullancskiszedőt sem venni, bár tényleg nem tudtuk, hogy egyáltalán kullancs-e az? 

Ezért inkább megvettük az ebédet a mekiben, már kettő körül jártunk és jobb híján, hazajöttünk enni 😉... Közben beszéltem a doktornőnkkel, aki szerint az tényleg furcsa, hogy nem nő a valami, közben helyesbített, hogy 5 helyett este 7-re menjünk, mert ma jött vissza 2 hét szabiról és tele van... Hát, jó gondoltam, leraktuk a telefont és mondtam Tomának, hogy ha megette, elmegyünk a patikába és veszünk kullancskiszedőt, mert én ezt már nem várom meg. Erre nagy megrökönyödve közölte, hogy elvesztette a valamilyen lényt, nincs semmi a karjában és tényleg! Így aztán lemondtuk a 7-es időpontunkat, jót ámuldozott a doktornőnk is és végre ma először kifújhattuk magunkat 😉 ...

Most már csak azokat a kényszerképzeteket kell ledolgoznom magamban, amikor olyanok jutnak eszembe, hogy Mátéék lent a Balcsin felgyújtják a házat vagy leütik őket buli közben, esetleg belefulladnak a Balatonba...