Online suli 2. felvonás, és a tapasztalatok...

A múlt hét szörnyen nyögvenyelősen indult és fárasztóan és feszülten. Mindez persze az online suli miatt, mert hétfőn reggel, mint oly sokan mások, a Kréta előtt ülve szembesültünk annak teljes összeomlásával... Háromnegyed 9-kor nem tudtunk belépni sem, közben mindenki nekem írogatott az osztályból, miért nem megy a rendszer (mintha tudtam volna 😀) és mi lesz most...? Így aztán telefonáltam Erika néniéknek, hogy akkor most mi legyen...? Tanakodtak, 10-ig vártunk, akkor kezdtük feladni, aztán mintha enyhült volna a vasfal, picit be lehetett lépni, de volt akinek sikerült és volt akinek meg nem, úgyhogy elnapoltuk másnapra az egészet. De mivel tanulnivaló nélkül nem maradhatott a banda, akkor összedobták a fél heti leckét, elküldték nekem, kiraktam a FB csoportba és abban maradtunk másnap délben megpróbáljuk újra a Krétát, hátha akkor jobb lesz...

Akkor már olyan dél körül járt az idő, egy sort sem írtam persze semmiféle cikkemből és csak annak örültem, hogy volt itthon ebédmaradék vasárnapról. Nem kellett jóstehetség ahhoz, hogy megsaccoljam az az áldott jó Kréta kedden sem lesz jobb, mindennek tetejébe a tavalyi állapot annyival egyszerűbb volt, hogy akkor nem szöszöltünk holmi Krétával, kiraktam a csoportba amit kellett és annyi 😉. Nahát most nem így volt és van, másnap délben megint a Kréta előtt virítottunk és persze megint nem sikerült semmi 😀... 

Viszont végre arra jutottunk közösen, hogy akkor megpróbáljuk a Teams-et, kaptunk hozzá kódokat és mindent, megint felraktam a csoportba a tudnivalókat, közben csinálta Toma, amit kellett, ha segítség kellett ott voltam persze. Délután letöltöttük a Teams-et, bejelentkeztünk, az addigi leckéket feltöltöttük a Krétára, ami így is marad, ugyanis a tankerület ragaszkodik ahhoz, hogy a Krétán legyenek a lecók... Így a Teams-en tanulunk - mert a Kréta alkalmatlan rá - viszont kötelező oda tölteni a házikat... Arról mondjuk sejtésem sincs, ha egyszer eljutunk valami dolgozatig, azt hol fogják megírni 😀...? A házik feltöltését is célszerű délután 4 után időzíteni, mert addig nem biztos, hogy működik bármi, lehet, hogy éppenséggel be sem jutunk, ugyanis volt már olyan, hogy egy leckét akartam délelőtt megnézni, de fel sem tudtam jelentkezni a rendszerbe... Szóval minden szipi-szuper!

Másnap végre eljött a nagy nap, Toma külön örömére megvolt az első online óra is, már tényleg nagyon várta 😉! Először matek volt, írásbeli szorzást gyakorolták, jelentkezett is, elvégzett egy műveletet, utána nyelvtan jött az igekötőkkel, ott is felszólították, ott is tudott mindent, úgyhogy öröm és boldogság volt 😀! Annyira aranyosak egyébként a skacok, mielőtt indult az óra lehetett látni őket, általában feszengve várták az órát, kicsit izgultak, ami egyébként tök hamar elmúlt náluk, utána hozták a formájukat, nagyon édik voltak 😉! Élvezték, hogy látják egymást, meg kicsit olyan volt, mintha tényleg a suliban lennének és szerintem Erika néniéknek is örültek! Akkor megbeszéltük, hogy legközelebb kedden, vagyis holnap lesz óra, másnapra leckeírást hagytak a fiúknak-lányoknak, pénteken pedig amúgy is tanítás nélküli nap lett volna a suliban, ez most sem változott.

Csütörtökön focis edzőmeccsük (!) volt Tomáéknak délután... Baromira nem tartottam jó ötletnek ebben a helyzetben, az egész egy agyrémnek tűnt és úgy is volt, hogy nem megy Toma, de aztán sajnos hagytam magam rábeszélni... Először az edzőtől jött üzenet, hogy nagyon számít a fiúkra - Tomára és Danira, mert ugye még most is együtt járnak, én viszem őket mindig edzésre - aztán Toma kezdett alkudozni, hogy ő úgy menne...Nagy nehezen rábólintottam, bár akkor két napja olyan hikomat mozgásom volt, mert fájdogált a derekam környékén, ritkán szokott ilyen lenni, az a ritka most volt sajnos, ilyenkor alig tudok kiegyenesedni, nem annyira fáj, csak olyan kényelmetlen és fájós az egész. Aztán akkor két napig a fejem is tompán fájt, már kezdtem koronára gyanakodni, amikor másnapra minden bajom elmúlt, mintha elfújták volna. 

Na de visszatérve, fél ötre elvittem a fiúkat ráadásul a pesterzsébeti pályára, hát ott szembesültem, hogy milyen sokan is vannak ott gyerekek (balgán azt hittem, hogy csak a mi csapatunk játszik egy másikkal, de ennél azért többen voltak...), szülők nem mehettek be, szóval mi kint maradtunk volna, de most nem vártam, fájt is mindenem, sok idő is lett volna, ráadásul akkor kezdett szemerkélni az eső is, amikor szinte bementek a fiúk a kapun... Mondjuk az eső hamar alábbhagyott szerencsére, a Családfő ment a srácokért, mert simán odaért értük a munkából hazafelé jövet. Azt nem is tudom írtam-e, hogy most a legnagyobb covid-hullámban nem lehet nekik itthonról dolgozni, tök logikus módon 😉... 

Viszont az edzőmeccsek megoldódni látszanak, mert nem megyünk ezentúl, az tuti! Ugyanis Toma mesélte (!) felháborodva, hogy tök közel ültek egymáshoz a fiúkkal, szinte összeért a hátuk és mindenhol nagyon összeterelték őket, szerinte (!) nem volt jó ötlet, mert könnyen megfertőződhettek volna... Na, ha ezt egy gyerek mondja, az már valami... Ráadásul jól kikaptak szegények, hát szóval jobb lett volna itthon maradni, éreztem én! Másnap olyan levert volt Toma, egyből jól be is tojtam, gondoltam, ha ezt megússzuk betegség nélkül, akkor hálám jeléül soha nem hagyom magam ilyen hülyeségre rábeszélni!

Azóta aztán annyira túlteljesítettem magamban ezt a hála dolgot, hogy eldöntöttem edzésre sem megyünk 😉, mert az még van, bár ezt sem értem, szerintem van akkora baj, hogy ezt nem kéne erőltetni. Most hétvégén viszont tele voltak a hírek azzal, hogy nagyon sok gyerek is elkapja a vírust, sokkal többen kerülnek kórházba, úgyhogy ennek a fele sem tréfa! Szerintem az elkövetkezendő hetekben pihentethetjük az edzéseket és ez akár minden sportolóra igaz lehetne, kivéve a világversenyekre, olimpiára készülőket, mivel nekik az a "munkájuk". Na, de nyilván erről senki sem fog engem megkérdezni 😉...

Hát ez van, Toma élvezi, hogy itthon lehet lenni 😉, Máté persze nem annyira, meg vagyunk döbbenve a számokon és az egészen... A szűkebb családot is elérte nálunk a korona (nem négyünk közül), részleteket nem írok, de úgy néz ki nem lesz gond, egyelőre simán veszik az akadályokat, reméljük így is marad! Múlt héten a Családfő be lett oltva AstraZenecával, még januárban regisztrált az oltásra és múlt héten abban az oltási mizériában behívták, aztán lemondták, aztán kiokoskodtuk, hogy mégis odamegy, és végül beoltották. Bár szerintem alapvetően hibásan értesítették ki, mert a krónikus betegek közé sorolták, de most már mindegy, megkapta... Nem mondom, hogy nem okozott fejtörést maga az oltóanyag, hogy beadassa-e, de azt hiszem mivel minden nap jár dolgozni, mégis csak ez a legbiztosabb talán a védekezésre, de hát persze majd meglátjuk, szerintem ember nincs aki ezt biztosan tudja, sajnos...

Ugyancsak múlt héten volt Toma névnapja, nagyon jól telt 😀, a Várba mentünk végül, mert az volt az ünnepelt kívánsága, egy jót sétáltunk, nézelődtünk, szupi volt! Jó lenne többet jönni, van is miről írni mindig, csak valahogy az idő szalad el általában 😉...