Újraindulás robotüzemmódban

Elindult tegnap újra az élet nálunk, mint másoknál is... Nagyon nem volt senkinek kedve semmihez, Toma rosszul viselte vasárnap a szünet végét, de hétfőn már robotüzemmódban tette a dolgát a reggeli készülődésnél. Egyébként azóta is mindenkin ezt érzem, hogy teszi a dolgát, ahogy eddig is tette, kicsit olyan robot módon... Toma szerint alig mozdultunk ki itthonról a szünet alatt, tény és való, hogy magunkhoz képest nagyon keveset mozgolódtunk. Mondjuk itt a környéken majdnem minden nap voltunk (ami meg persze természetes), de messzebbre tényleg csak tán háromszor mentünk el, azt hiszem vissza kell rázódnunk minél előbb a saját énünkhöz...

Tegnap valahogy én is nagyon sajnáltam mindenkit, pedig Máté itthon van még ezen a héten az online suli miatt, de ki tudja, hogy ez marad vagy sem, és annak ellenére hogy itthonról megy minden, nem várta ő sem a taulás, a dogaírás és egyáltalán a kötelezettségek újrakezdését... Pedig Máté már holnap visszamenne a suliba - na meg az edzőterembe 😉 - de lehet vagy inkább biztos, hogy az is picit lenyomja, hogy nincsenek külső ingerek.

Vasárnap picit környezetet is tanultunk Tomával - mi mást? - tényleg mini adag volt, leginkább azt a célt szolgálta, hogy icipicit visszaálljon az érintett az iskolára. Vissza is állt, másnap egy versmondás nagy ötössel jött haza, én már el is felejtettem, bezzeg ő nem, hogy amikor beteg volt kellett felmondani a Füstbe ment tervet, utána Szilvi néni nem volt 2 hétig, ami azt jelentette, hogy idén találkoztak először és ő evvel indította az új évet 😀, mondjuk megérte, potyaötös volt... Azért az jó volt, hogy a sok barátjával találkozhatott Toma 😀, rengeteget fociztak első nap - naná! - meg mindenféle kinti játékokat játszottak és nagyon élvezték persze!

Máté is leeresztve indult tegnap, de ahogy haladt előre a nap, az ő kedve is jobb lett, ma pedig megint közös biosz dogát írtunk és most még jobban hozzá tudtam szólni, sőt, tudtam benne segíteni! Lassan újra érettségizhetek - ja, inkább nem 😉... Én várom, hogy jelentkezzenek az online újságtól, mert abban maradtunk, hogy januárban megbeszéljük a részleteket, tudnivalókat, hivatalos formát öltünk, kérték, hogy addig ne is küldjek cikket, amíg nem állapodunk meg a feltételekben, ami teljesen korrekt szerintem! Csak nem vagyok az a türelmes típus mostanában és van jó pár ötletem is, csak mivel nem tudom, mire akarnak használni, azt sem tudom, hogy melyik részében gondolkodjak. Szóval elképzelhető, hogy pár napot, mondjuk ezt a hetet megvárom és ha nem jelentkeznek, én fogok 😉...

Egyébként meg nagyon várom ennek az egész koronás időszaknak a végét, de úgy az igazit, a biztonságosat, ami persze nem holnapután lesz... Azt hiszem olyan jó lenne, ha visszaállna minden a régi kerékvágásban, de persze az sem biztos, sőt, inkább az a valószínűbb, hogy nem kapjuk vissza az eredeti életünket... Én már egy szabadabbal, félelemmentesebbel is kiegyeznék...