Kis-Duna-öböl és Tamariska-domb tanösvény

 A január nálunk úgy látszik a tanösvények hónapja volt, a másodikai kezdés után, amikor Toma beteg volt, egyik nap a Tamariska-dombnál, másnap pedig a Kis-Duna-öbölnél jártuk végig a tanösvényt. A Tamariska-dombot is nagyon szeretjük, én már gyerekkoromtól kezdve, régen itt a közelében laktunk családosan, unokatesómékkal rengeteget jártunk ott, akkor Községi dombnak hívták 😀, mi jártunk oda csak úgy játszani, aztán borzongani picit, mert mindig úgy gondoltuk, hogy micsoda veszélyes dolgok eshetnek meg arrafelé, de télen volt olyan, hogy szánkóztunk ott és mindig féltünk, nehogy beleessünk a beton részre, ami második világháborús bunker volt mindig is. Már jó ideje tanösvény mindez, nem is tudtuk régen, hogy milyen ritka növények között játszadozunk és azóta a betontömb is Bunkermúzeum lett, persze zárva van éppen, de voltunk már többször is, írtam is róla régebben az előző helyen. A lényeg, hogy a fiúkkal is nagyon szeretjük, nekem a sok fenyő, kicsit olyan alpesi hangulatot kölcsönöz...

Ez az utolsó kép egyébként a bunker előtt van, ahol egy régi ágyút állítottak ki, ezt régen (is) mindig babrálta Toma, persze fiúból van 😉...

Azt nem is írtam, hogy igazából azért mentünk együtt, mert Toma fotózott egy csomót, majd azokat a képeket is megmutatom, ha cikk lesz a tanösvényekből, jó eséllyel benne lehetnek a fotói, mert tényleg nagyon szépek, úgyhogy mostantól együtt dolgozunk 😉!

A Kis-Duna-öbölhöz tulajdonképpen ezeréve járunk a fiúkkal. Itt ennek egy részén régebben gyalog, majd általában bringával "kisköröztünk", aztán sokszor csak eltekerünk arrafelé, de télen általában mindig elautózunk oda, ahogy most is és a Tamariska-domb után másnap egy jó nagyot sétáltunk ott...